Portré
Tomi Janežič
Életrajz
A színházi előadásban ritkábban látunk olyan ihletett, jelen idejű pillanatokat – vallja –, mint a próbafolyamat intenzív, keresési idejében. Generációjának egyik legizgalmasabb rendezője. A színház létezésének célját és értelmét vizsgálja, az örök kérdéseket: megismételhető-e, újrajátszható-e egy igaz, megtalált pillanat a színpadon? Kíméletlenül őszintén és kreatívan bánik a színészmesterség módszereivel. A szlovéniai Ljubljanai Egyetem Színház, Rádió, Film és Televízió Akadémiáján tanít színészmesterséget és színpadi rendezést, a Művészet és Színészet Kutatóintézetének vezetője. „Talán a színház tud olyan tér lenni, ahol a lényegről szólunk. Talán előadásunk célja is az, hogy okot adjon az egymással eltöltött időben, hogy valóban megszívleljük saját életünket.”

Képsorozatok
-
Interjúk
A senki fája
Árpád, elindítom a telefonon a rögzítést, kezdjük.
– Velem ilyen tekerős izével kellene felvenni ezt a beszélgetést, amivel Bartókék dolgoztak annak idején. A régmúltból maradtam itt, az passzolna hozzám.Bérczes László -
Interjúk
Öt és fél évtized a fényben
László Béla neve több generáció számára összeforrt a szolnoki Szigligeti Színház előadásaival. Több mint ötvenöt éve dolgozik a színházi háttérben, világosítóként majd fővilágosítóként rendezők, színészek és nézők élményeit formálja láthatatlanul, mégis meghatározó módon. Váradi Nóra -
Interjúk
A Budapest- Orfeumtól a meglepetés vendégig
Az 1980.X.11.-én megjelenő Film Színház Muzsika c. művészeti újság megírta, hogy lapzárta után adták át a Színikritikusok díját a Fészek Klubban. A különdíjat a Budapest-Orfeum három szereplője nyerte el: Benedek Miklós, Császár Angela, Szacsvay László. Lovas Ildikó























