Hírek
Szilveszterkor hagyományosan komédiával várja közönségét a kecskeméti Katona József Színház. Ebben az évadban az Illatszertár Mohácsi-átiratára esett a választás. A darab egyik főszereplőjét – a békebeli drogéria Balázs kisasszonyát –, Decsi Edit alakítja.
A Latabár-díjas színművészt, egyben az elmúlt két évad Legjobb női epizódszereplőjét kérdeztük a rendhagyó főpróbahét végén.
– A bemutató január 3-án lesz, ám a közönség kedvéért tartotok előszilveszteri, szilveszteri előadást is. A főpróbahét kellős közepén volt karácsony, hogyan befolyásolta ez a felkészülést?
– A mostani évadban mindkét eddigi bemutatóm próbafolyamata rendhagyó volt – mondta Edit.– A Liliomfi próbáit még tavasszal kezdtük, majd jött a nyár, aztán szeptemberben két hét próba, aztán ismét rövid leállás, és októberben volt a főpróbahetünk. Az Illatszertárral is gőzerővel dolgoztunk karácsonyig, már az ünnepek előtt összpróbáztunk. Szeretem a főpróbahét feszített tempóját, amikor reggel-este csak az előadás van a fejemben, ezzel kelek, ezzel álmodom. Most viszont, a karácsony kettészelte az utolsó hetünket.
– Hol ünnepeltél?
– Székesfehérváron, a szüleimnél. Három egész napot töltöttem velük. Ez egyrészt nagyon jól esett a lelkemnek, másrészt volt időm kialudni magam, kicsit kisimultak az idegeim, ami főpróbahéten nem éppen jellemző. Aztán visszajöttem a színházba, és mindent folytattunk ott, ahol szenteste előtt abbahagytuk... Vagy majdnem egészen ott.
– Mohácsi János rendezi az előadást, aki osztályfőnököd volt a kaposvári egyetemen. Milyen volt újra együtt dolgozni vele?
– Természetesen vártam az újabb találkozást. Szerencsés vagyok, mivel Kecskeméten többször is dolgoztunk már együtt, bár a mostanihoz hasonló közös munkánk még nem volt. Három éve a Vízkeresztet rendezte nálunk, ami azért kedves számomra, mert anno az államvizsgánk volt vele ez a darab. Két szerepet is játszottam a kecskeméti előadásban.
– Ezúttal viszont az egyik főszereplőt kaptad feladatul…
– Igen, aminek nagyon örülök. Ismerjük már egymást annyira, hogy kialakult egy sajátos kommunikáció köztünk. Úgy beszélünk színházról, mint két sportoló, sokszor, mint edző és tanítványa, és ez a dolog szívemnek nagyon kedves, egyedi, bizalomteli. Emlékszem, hogy amikor Kecskemétre kerültem, Mohácsi János abban az évadban rendezett itt először, és az olvasópróbán még nem volt teljes a szövegpéldány. A kollégák összenéztek, hogy akkor most mi lesz, hogy lesz. Bennem semmi kétely nem volt, szeretem a munkamódszerét, ezen nevelkedtem.
– Az Illatszertárban Balázs kisasszonyt alakítod, akinek leghőbb vágya, hogy társra találjon. Milyen külső-belső akadályokat kell leküzdenie ennek érdekében?
– A békebeli drogéri eladója az édesanyjával él, aki nem sok esélyt lát rá, hogy lánya valaha is férjhez megy, és ennek rendszerint hangot is ad. Balázs Rozália a Váci utca egyik jól menő illatszertárában dolgozik. Munkahelyén konfliktusai vannak egy kollégájával, amik szenvedélyes, gyerekes, mégis véresen komoly és fájdalmas vitákba torkollnak. Másfél éve levelezik egy férfival, akiben társra talál, bár személyesen nem ismeri, de az otthon és a munkahely fojtogató mindennapjaiban ebbe az idealizált szerelembe tud kapaszkodni.
– Balázs kisasszony szerelmes, a Liliomfiban általad alakított Erzsi úgyszintén, de Jill is, a tavasszal bemutatott Pillangók szabadok című előadásban. Hogy hat rád ez a romantikus hullám?
– Ez a párhuzam bennem még nem fogalmazódott meg, különösebb jelentőséget nem tulajdonítok ennek a dolognak. Mindhárom szerepemben ott van a szerelem keresése, beteljesülése, és az azért való harc, belső vívódás, és minden egyéb velejárója a szívügyeknek, hiszen ezek mindenki életében jelen vannak. Ugyanakkor nagyon különböző karakterek, máshogy reagálnak, mások a körülményeik. Amikor a Pillangókat próbáltuk, az valóban hatással volt rám, hogy Jill egy kimondottan felszabadult, magabiztos lány, tele életigenléssel. Az Illatszertár esetében a miliő van rám hatással. Korábban Barta Lajos Szerelem című művében éreztem hasonlót. Kimondottan kedvelem a századfordulós magyar szerzők – például Molnár Ferenc, Szép Ernő – darabjait, ahol még nem volt ennyire gyors az élet, például egy-egy levélváltásnak ideje volt, és az ezzel együtt járó izgalmaknak is.
– Egy korábbi interjúdban mondtad, hogy szereted a kihívásokat. Jelenleg mi jelent újdonságot, inspiráló feladatot számodra?
– Ebben az évadban mind a négy szerepem elég nagy kihívást jelent. Kocsis Pál rendezésével indult az évad, vele mindig is szerettem együtt dolgozni. Mohácsi János továbbra is a szívem csücske, az Illatszertár főszerepéért kimondottan hálás vagyok. Az évad második fele már ugrás az ismeretlenbe. Az Amerikai Elektrában a címszerepet játszom, ami műfajilag is valami újdonságot hoz és még nem dolgoztam Horváth Csabával, kíváncsian várom. Ezután következik, a Száll a kakukk fészkére, Bagó Bertalannal, akivel szintén nem találkoztam még. Az évad második felében most ez a változatosság inspirál, és ígér új impulzusokat a színházban.
Popovics Zsuzsanna
– A bemutató január 3-án lesz, ám a közönség kedvéért tartotok előszilveszteri, szilveszteri előadást is. A főpróbahét kellős közepén volt karácsony, hogyan befolyásolta ez a felkészülést?
– A mostani évadban mindkét eddigi bemutatóm próbafolyamata rendhagyó volt – mondta Edit.– A Liliomfi próbáit még tavasszal kezdtük, majd jött a nyár, aztán szeptemberben két hét próba, aztán ismét rövid leállás, és októberben volt a főpróbahetünk. Az Illatszertárral is gőzerővel dolgoztunk karácsonyig, már az ünnepek előtt összpróbáztunk. Szeretem a főpróbahét feszített tempóját, amikor reggel-este csak az előadás van a fejemben, ezzel kelek, ezzel álmodom. Most viszont, a karácsony kettészelte az utolsó hetünket.
– Hol ünnepeltél?
– Székesfehérváron, a szüleimnél. Három egész napot töltöttem velük. Ez egyrészt nagyon jól esett a lelkemnek, másrészt volt időm kialudni magam, kicsit kisimultak az idegeim, ami főpróbahéten nem éppen jellemző. Aztán visszajöttem a színházba, és mindent folytattunk ott, ahol szenteste előtt abbahagytuk... Vagy majdnem egészen ott.
– Mohácsi János rendezi az előadást, aki osztályfőnököd volt a kaposvári egyetemen. Milyen volt újra együtt dolgozni vele?
– Természetesen vártam az újabb találkozást. Szerencsés vagyok, mivel Kecskeméten többször is dolgoztunk már együtt, bár a mostanihoz hasonló közös munkánk még nem volt. Három éve a Vízkeresztet rendezte nálunk, ami azért kedves számomra, mert anno az államvizsgánk volt vele ez a darab. Két szerepet is játszottam a kecskeméti előadásban.
– Ezúttal viszont az egyik főszereplőt kaptad feladatul…
– Igen, aminek nagyon örülök. Ismerjük már egymást annyira, hogy kialakult egy sajátos kommunikáció köztünk. Úgy beszélünk színházról, mint két sportoló, sokszor, mint edző és tanítványa, és ez a dolog szívemnek nagyon kedves, egyedi, bizalomteli. Emlékszem, hogy amikor Kecskemétre kerültem, Mohácsi János abban az évadban rendezett itt először, és az olvasópróbán még nem volt teljes a szövegpéldány. A kollégák összenéztek, hogy akkor most mi lesz, hogy lesz. Bennem semmi kétely nem volt, szeretem a munkamódszerét, ezen nevelkedtem.
– Az Illatszertárban Balázs kisasszonyt alakítod, akinek leghőbb vágya, hogy társra találjon. Milyen külső-belső akadályokat kell leküzdenie ennek érdekében?
– A békebeli drogéri eladója az édesanyjával él, aki nem sok esélyt lát rá, hogy lánya valaha is férjhez megy, és ennek rendszerint hangot is ad. Balázs Rozália a Váci utca egyik jól menő illatszertárában dolgozik. Munkahelyén konfliktusai vannak egy kollégájával, amik szenvedélyes, gyerekes, mégis véresen komoly és fájdalmas vitákba torkollnak. Másfél éve levelezik egy férfival, akiben társra talál, bár személyesen nem ismeri, de az otthon és a munkahely fojtogató mindennapjaiban ebbe az idealizált szerelembe tud kapaszkodni.
– Balázs kisasszony szerelmes, a Liliomfiban általad alakított Erzsi úgyszintén, de Jill is, a tavasszal bemutatott Pillangók szabadok című előadásban. Hogy hat rád ez a romantikus hullám?
– Ez a párhuzam bennem még nem fogalmazódott meg, különösebb jelentőséget nem tulajdonítok ennek a dolognak. Mindhárom szerepemben ott van a szerelem keresése, beteljesülése, és az azért való harc, belső vívódás, és minden egyéb velejárója a szívügyeknek, hiszen ezek mindenki életében jelen vannak. Ugyanakkor nagyon különböző karakterek, máshogy reagálnak, mások a körülményeik. Amikor a Pillangókat próbáltuk, az valóban hatással volt rám, hogy Jill egy kimondottan felszabadult, magabiztos lány, tele életigenléssel. Az Illatszertár esetében a miliő van rám hatással. Korábban Barta Lajos Szerelem című művében éreztem hasonlót. Kimondottan kedvelem a századfordulós magyar szerzők – például Molnár Ferenc, Szép Ernő – darabjait, ahol még nem volt ennyire gyors az élet, például egy-egy levélváltásnak ideje volt, és az ezzel együtt járó izgalmaknak is.
– Egy korábbi interjúdban mondtad, hogy szereted a kihívásokat. Jelenleg mi jelent újdonságot, inspiráló feladatot számodra?
– Ebben az évadban mind a négy szerepem elég nagy kihívást jelent. Kocsis Pál rendezésével indult az évad, vele mindig is szerettem együtt dolgozni. Mohácsi János továbbra is a szívem csücske, az Illatszertár főszerepéért kimondottan hálás vagyok. Az évad második fele már ugrás az ismeretlenbe. Az Amerikai Elektrában a címszerepet játszom, ami műfajilag is valami újdonságot hoz és még nem dolgoztam Horváth Csabával, kíváncsian várom. Ezután következik, a Száll a kakukk fészkére, Bagó Bertalannal, akivel szintén nem találkoztam még. Az évad második felében most ez a változatosság inspirál, és ígér új impulzusokat a színházban.
Popovics Zsuzsanna
-
Művészek írták
Kurázsi mama – háborúink krónikája
A 2022-es Bakkhánsnők kapcsán írtam Terzopuloszról, a rendezőről: „Berlinben, Heiner Müller korszakos színházcsinálóval indult a 70-es években. Vele hozta létre 1994-ben a Nemzetközi Színházi Olimpiát, amit a tervek szerint jövőre Magyarország rendez meg. Terzopulosz mostani rendezése jó előjel.” Az általa keltett előérzet beteljesedett. 2024-ben Kurázsi mama is olyan nagyformátumú előadás, ami többet jelent önmagánál. Szegő György -
Művészek írták
Pinokkió
A Vígszínháznál mese-musicalben Presser Gábor-Sztevanovity Dusán 35 éve töretlen sikerű A padlás musicalje a mérce. És ezzel is konferálták fel most a Karácsony előtt műsorra tűzött Pinokkiót. Szegő György -
Művészek írták
Abszurd királyság
A Műcsarnok abban a reményben vette fel idei programjába az Übü király drámához köthető, élményszerű ugyanakkor informatív tárlatát, hogy az a kánont szélesíti és bizonnyal „művészetet művészettel csináló” kiállítás. Új kutatásokat prezentál: látványos módon.