Takács Kati kapta az idei Psota-díjat. Gratulálunk!
Ismét együtt lehetett - hosszú kihagyás után - a színházi szakma. Boldog pillanatsor volt látni az örömüket.
A Psota Irén Alapítvány nevében Básti Juli adta át a díjat Takács Katinak. Bálint András mondta a méltatóbeszédet. Hegedűs D. Géza, a Psota Alapítvány kuratóriumának másik tagja az alapítvány elmúlt öt évéről beszélt, s a díj alapítójáról, Almási Éváról, a Nemzet Színészéről és erről a nemes gesztusáról. Brasch Bence és Józan László - mindketten játszanak Takács Katival, Józan László a Rózsavölgyiben - meglepetésműsort hoztak, és Grecsó Krisztián önmagában is meglepetés volt a díjazottnak, hiszen egyik kedvenc írója, költője. Grecsó Krisztián saját versét mondta el az ünnepeltnek.
Papp János sokszínű életébe, pályájába engedett betekintést az interjú során és a címben megfogalmazott bölcsességet engedelmével, ajánlom mindenkinek, magamnak is megfontolásra!
Először tehát erről a „kalandjáról” kérdeztem Kertész Pétert, aki ha jól számolom hivatalosan 60 esztendeje van a pályán, hiszen 1965-ben diplomázott, igaz, már főiskolásként is voltak sikerei.
Cseke Péter 18 éve vezeti a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színházat. Vallja, hogy egy színház akkor jó, ha úgy működik, mint egy könyvtár: mindenki megtalálja a kedvére valót.