A beszélgetést a nézőknél csak DTK várta jobban, a Kossuth-díjas művésznek ugyanis régóta nagy rajongója. A színészre megérte várni, a kocsiban nagyon szórakoztatóan mesélt szakmáról, szülőségről, szerelemről, a szorongásairól és arról, hogyan ébresztette föl röhögésével az alvó feleségét, amikor olvasta az Üvegtigris forgatókönyvét.

Mivel Rudolf Péter a Szomorú vasárnap felújító próbájáról érkezett, Seress Rezsőtől hamar eljutott a beszélgetés az elmúláson való gondolkozásig. A művész elárulta, hogy az időnként megjelenő sötétebb gondolatok mellett egészen hétköznapi apróságoknak viszont nagyon tud örülni, és felidézte egy tökéletes hétvégéjét:

„Jiří Menzellel egy szereposztásról beszélgettem, miközben nála ebédeltem, este bejártuk Prágát, az egyetlen város, ami nálam Budapest mellé fölsorakozott, és tudtam, hogy a fiam tizenkettőkor kezd egy focimeccset Hidegkúton. Beültem Prágában fél nyolckor a kocsimba, és fékeztem valamikor dél körül. (Ezt most remélem, a cseh rendőrség nem hallgatja.) És abban a pillanatban, amikor kiszálltam a kocsiból, a fiam meglendítette a jobb lábát, és a ficakba belőtt egy gólt. Ez például szép kerek nap volt, és arra nevelem is magam, hogy az ember mondja ki, hogy ez most jó.”

A színész-rendező azt mondja, nem hoz könnyen döntéseket, de felesége, Nagy-Kálózy Eszter kezét mégis két hét után kérte meg, és még a mai napig szeretne neki imponálni. Noha majdnem harminc éve házasok, Péter még mindig jobban izgul a színpadon, ha tudja, hogy Eszter nézi:

„Nagyon félve beszélek erről, mert mindig olyan érzésem van, hogy olyan gejlek vagyunk. Nyilván ezer harcot folytattunk le, és ezer problémát kellett megoldanunk, nem szóltak folyamatosan a háttérben a hegedűk. De úgy látszik, amit két hét eltelte után megéreztem, és ezek szerint ő is, hiszen igent mondott; hogy valami nagyon fontos mag az nálunk ugyanaz. Miközben sok szempontból abszolút más személyiségek vagyunk, ez nagyon erős kohéziót jelent. Amikor először voltam Eszter szüleinél, szinte tudtam, hogy melyik tárgy hol van a lakásukban. Ugyanabban a városban, Egerben, és ugyanabban az évben kötöttek házasságot az ő szülei és az én szüleim… Ez most olyan tudományosan hangzik, és iszonyú idétlenül.”

Kapcsolatuk kezdetén azt mondta a leendő anyósa: az a jó Eszterben, hogy „nem délelőtti színésznő”. Azaz, csak a színházban és forgatáson színész, otthon magánember. Rudolf Péter nagyon hasonlóan érez, szerinte három gyerek mellett nem is nagyon lehet mindent a szakmának alárendelni, a délutánok inkább a szülői értekezletről, legózásról és vívóedzésről szóltak.