Hétfőn véget ért a 16. jubileumi SZÍN-TÁR Fesztivál, amelynek eredményéről nemrégiben a háromtagú zsűri egyöntetűen döntött.
Öröm volt számunkra látni a tehetségesebbnél tehetségesebb színi növendékek munkáját, elhivatottságát, játékát, és boldogság volt a szakmai beszélgetéseken meghallgatni a gondolataikat.
Az idei év Legjobb előadása:
🏆 a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem másodéves magiszteri színészosztályának előadása (Joël Pommerat – A két Korea újraegyesítése)
Szívből gratulálunk a győztes osztálynak!
És gratulálunk mindenkinek, köszönjük a résztvevő osztályoknak, az osztályvezetőknek, a rendezőknek, a kísérőknek! És természetesen köszönjük a zsűri fáradhatatlan munkáját, a kollégáknak a szervezést, a lebonyolítást!
Árpád, elindítom a telefonon a rögzítést, kezdjük.
– Velem ilyen tekerős izével kellene felvenni ezt a beszélgetést, amivel Bartókék dolgoztak annak idején. A régmúltból maradtam itt, az passzolna hozzám.
László Béla neve több generáció számára összeforrt a szolnoki Szigligeti Színház előadásaival. Több mint ötvenöt éve dolgozik a színházi háttérben, világosítóként majd fővilágosítóként rendezők, színészek és nézők élményeit formálja láthatatlanul, mégis meghatározó módon.
Az 1980.X.11.-én megjelenő Film Színház Muzsika c. művészeti újság megírta, hogy lapzárta után adták át a Színikritikusok díját a Fészek Klubban. A különdíjat a Budapest-Orfeum három szereplője nyerte el: Benedek Miklós, Császár Angela, Szacsvay László.
Interjúk
Interjúk
Interjúk
