Vágytunk arra, hogy tiszta lappal megmutathassuk magunkat - Interjú Hajdú Lászlóval
A szinhaz.online-on Sárosi Emőke beszélgetett Hajdú László színész-rendezővel, a Liliomfi rendezőjével. (Bővebben a cikkben)Hajdú László (háttérben Széll Attila)Fotó: Véner Orsolya / szinhaz.online
Egy karácsonyi társulati bulira készültünk, amikor felhívott Szabó Ágnes, a Gózon Gyula Kamaraszínház igazgatója és felkért egy beugrásra az Énekes madár című előadásba, amit én már játszottam Komáromban Vidnyánszky Attila rendezésében. Természetesen igent mondtam. Akkor kezdődött az én mai napig tartó viszonyom a Gózon Gyula Kamaraszínházzal.
Árpád, elindítom a telefonon a rögzítést, kezdjük.
– Velem ilyen tekerős izével kellene felvenni ezt a beszélgetést, amivel Bartókék dolgoztak annak idején. A régmúltból maradtam itt, az passzolna hozzám.
László Béla neve több generáció számára összeforrt a szolnoki Szigligeti Színház előadásaival. Több mint ötvenöt éve dolgozik a színházi háttérben, világosítóként majd fővilágosítóként rendezők, színészek és nézők élményeit formálja láthatatlanul, mégis meghatározó módon.
Az 1980.X.11.-én megjelenő Film Színház Muzsika c. művészeti újság megírta, hogy lapzárta után adták át a Színikritikusok díját a Fészek Klubban. A különdíjat a Budapest-Orfeum három szereplője nyerte el: Benedek Miklós, Császár Angela, Szacsvay László.
Interjúk
Interjúk
Interjúk
