Hétfőn véget ért a 16. jubileumi SZÍN-TÁR Fesztivál, amelynek eredményéről nemrégiben a háromtagú zsűri egyöntetűen döntött.
Öröm volt számunkra látni a tehetségesebbnél tehetségesebb színi növendékek munkáját, elhivatottságát, játékát, és boldogság volt a szakmai beszélgetéseken meghallgatni a gondolataikat.
Az idei év Legjobb előadása:
🏆 a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem másodéves magiszteri színészosztályának előadása (Joël Pommerat – A két Korea újraegyesítése)
Szívből gratulálunk a győztes osztálynak!
És gratulálunk mindenkinek, köszönjük a résztvevő osztályoknak, az osztályvezetőknek, a rendezőknek, a kísérőknek! És természetesen köszönjük a zsűri fáradhatatlan munkáját, a kollégáknak a szervezést, a lebonyolítást!
Papp János sokszínű életébe, pályájába engedett betekintést az interjú során és a címben megfogalmazott bölcsességet engedelmével, ajánlom mindenkinek, magamnak is megfontolásra!
Először tehát erről a „kalandjáról” kérdeztem Kertész Pétert, aki ha jól számolom hivatalosan 60 esztendeje van a pályán, hiszen 1965-ben diplomázott, igaz, már főiskolásként is voltak sikerei.
Cseke Péter 18 éve vezeti a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színházat. Vallja, hogy egy színház akkor jó, ha úgy működik, mint egy könyvtár: mindenki megtalálja a kedvére valót.