- Miért a '30-as évekre esett a választásotok, amikor a produkciót összeállítottátok?
Szávai Viktória:- Az alapötlet az volt, hogy csináljunk valami zenés dolgot, és amikor elkezdtünk ötletelni, valamiért egyértelmű volt a ’30-as évek. Én a Színház- és Filmművészeti Egyetem alatt rengeteg dallal találkoztam ebből a korszakból, de aztán úgy gondoltuk, vállaljuk be, hogy csupa nagy slágert választunk ki, és épp az lesz a kihívás, hogyan tudjuk a mindenki által ismert dalokat izgalmassá tenni, és akár teljesen más értelmezésben előadni.
Adorjáni Bálint: - A másik nyomós érv az volt, hogy ezek fantasztikusan megírt dalok, zeneileg is nagyon izgalmas volt ez a korszak. Szerintem ehhez a világhoz mindenki vonzódik, vagy azért mert a nagyszüleitől hallhatta ezeket a dalokat, vagy azért mert látta a régi magyar filmeket a Filmmúzeumon, vagy azért, mert szereti a Budapest Bárt. Ebből is látszik, hogy ez nem korosztályfüggő.
Sz. V. : - Vicces, mert amit a Bálint mondott, abból nálam mind a három stimmel. Én arra emlékszem a leginkább, amikor kiskoromban a nagymamám énekelte az "Odavagyok magáért" című slágert, és én lenyűgözve hallgattam, mert nagyon érdekelt a szerelem.

- Hol játszódik a történet, és kik a főszereplők?
A. B.: - Erről meséljen Viki, végül is ő írta a darabot...
Sz. V. : - Szép Ernő: Lila akác című regényéből indultam ki. Borzasztóan tetszett a regény két alakja, a mi történetünk Pétere és Vilmája kicsit az ő karakterükből született. Ahogy elkezdtem írni, már magától burjánzott a történet, ami a Casino színpadán illetve a kulisszák mögött játszódik.

- A casinók, orfeumok világa fényév távolságra van a mai, gyorsan változó celeb-kultusztól. Mit jelentett akkor olyan ünnepelt sztárnak lenni, mint amilyen a darab Pétere?
Sz. V. : - Hát, ez érdekes kérdés... Akkoriban a rajongók valószínűleg kitartóbbak voltak, hosszabb pályát lehetett befutni. Ma már annyira a tökéletességről és a frissességről szól minden, hogy aki egy kicsit változik/öregszik/kopik, már nem érdekes, azon gyorsan túllépnek.
A. B.: Abban a korszakban szerintem valódi ideálok voltak: igazi nők, akikbe szerelmes volt a fél ország, igazi férfiak, akikért epekedtek a nők. De ezzel nem csak rajongás járt, hanem komoly tisztelet és megbecsülés is.

- Az előadásnak nem volt rendezője. Ti magatok vittétek színpadra? Hogyan dolgoztatok együtt?
A. B.: - Felszabadító volt a közös munka, hiszen egyikünk sem volt még olyan helyzetben, hogy egy előadásban ne külső ember mondja meg, hogy mit csináljunk. Itt pedig minden úgy alakult, ahogy az ízlésünk, ösztönünk diktálta. Nagyon izgalmas kísérlet volt.
Sz. V.: Igazából nem csak ketten vettünk részt ebben a folyamatban, hiszen a zongoristánk Nagy Szabolcs ugyanúgy alkotótársunk volt. Voltak vitáink, különösen a főpróbahéten, de én nagyon szeretem azt, amikor egy közös ügyért harcolunk, úgyhogy ebbe simán belefért a veszekedés is.