A Kecskemét City Balett életének egyik kiemelten jelentős eseménye zajlott 2019. október 28-án a lengyelországi Tarnow-ban. A kortárs táncművészeti társulatokat felvonultató Open Stage Fesztivál záró programjaként bemutatott Rómeó és Júlia osztatlan sikert aratott a lengyel nézők körében.
A világklasszikussá vált szerelmi történetet Barta Dóra érdemes művész, rendező – koreográfus a tánc nemzetközi formanyelvén alkotta újra. Már a választás is kiváló, hiszen a korosztályok között húzódó értékrend és világlátásbeli különbségek a mai korban, a mai korosztályok számára is éppen olyan aktuálisak, mint ahogyan a drámaíró Shakespeare korában voltak. Ez a tartalmi textura képes volt egyfajta művészeti kortalanságba emelni az eredeti alkotást, mely minden befogadói kor és korosztály számára élő üzenetet és katarzist hordoz.
Ugyanakkor művészeti katarzist csak akkor élhetünk át, ha mindezt kimagasló művészi formanyelven tudják közvetíteni a befogadók felé. Barta Dóra rendezése teljes egészében megfelel ennek a követelménynek. A koreográfia egyaránt magán viseli klasszikus balett és a kortárs tánc nélkülözhetetlen attribútumait, ugyanakkor mégsem válik sematikussá. A rendező a számtalanszor megismételt történetet képes újszerű keretbe helyezni, s váratlan fordulatokkal megérinteni a nézőt. Az előadás ugyanakkor mégsem a történetmondó vonalat domborítja ki, bár hű marad ahhoz. A rendező számára sokkal fontosabb volt az egyes karakterek kidolgozása, a történések kapcsán bennük végbemenő változások. Hiszen néhány nap leforgása alatt az addigi megszokott életük, érzelmi biztonságuk felbomlik. Szeretteiket veszítik el és új – bár tiltott – szerelem van születőben. Ezt pedig minden érintett személy máshogyan képzi le, más érzéseket indít el bennük, s másféle reakciókat szül. Ezeket a leheletfinom érzelmi átváltozásokat ábrázolja a rendező lírai érzékenységgel egységes kompozícióba.
Természetesen mindez mit sem érne, ha a megálmodott koreográfiát nem olyan kiváló táncművészek interpretálnák, mint a Kecskemét City Balett tagjai, akik kimagasló szakmai tudással és kellő emberi alázattal álltak az örök klasszikus színreviteléhez. S ugyanígy említést érdemel a technikai hátteret biztosító színházi stáb is, akik a saját kereteik között szintén kimagasló munkát végeztek. Az összehangolt és összeért művészi munka meghozta a gyümölcsét, ugyanis a tarnow-i közönség szűnni nem akaró tapssal jutalmazta a táncművészeket. Az előadás utáni sajtótájékoztatón pedig nemcsak kérdésekkel árasztották el Barta Dórát, hanem a szeretetükkel is.
Elmondható, hogy a KCB első külföldi kitekintése kiválóan sikerült. Az előadás remek lehetőség ahhoz, hogy a társulat elinduljon a nemzetközi sikerek útján, ahol ezt a teljesítményt látva egyértelműen helye, rangja van – és bízunk benne - lesz is a Kecskemét City Balettnek. S mindemellett a KCB még ahhoz is hozzájárult, hogy ott és akkor több száz nézőnek Kecskemét volt a világ közepe.
Árpád, elindítom a telefonon a rögzítést, kezdjük.
– Velem ilyen tekerős izével kellene felvenni ezt a beszélgetést, amivel Bartókék dolgoztak annak idején. A régmúltból maradtam itt, az passzolna hozzám.
László Béla neve több generáció számára összeforrt a szolnoki Szigligeti Színház előadásaival. Több mint ötvenöt éve dolgozik a színházi háttérben, világosítóként majd fővilágosítóként rendezők, színészek és nézők élményeit formálja láthatatlanul, mégis meghatározó módon.
Az 1980.X.11.-én megjelenő Film Színház Muzsika c. művészeti újság megírta, hogy lapzárta után adták át a Színikritikusok díját a Fészek Klubban. A különdíjat a Budapest-Orfeum három szereplője nyerte el: Benedek Miklós, Császár Angela, Szacsvay László.