Hírek
A Hajnal a napkelte időszaka, mely a várakozással teli éjszaka sötétje után minden nap megjelenik. A hajnal – amely örökké fiatal és halhatatlan, a végtelen lehetőségek hordozója – a remény egyetemes szimbólumaként vált kulturális emlékezetünk részévé.
A Hold az éjszaka bolygója, a szépség, a fény jelképe, mely sajátos és különleges szerepet töltött be minden nép hitvilágában, így a magyarban is. Mágikus funkciója ciklikus váltakozásában rejlik, melynek révén kapcsolatba kerül a születéssel, a halállal, a párválasztással, a termékenységgel, a természet titkos erőivel.
Amíg a nap az erő, a teremtő férfi jelképe, a szellem megtestesítője, addig a hold mindig a befogadó, a szellemi helyett az anyagi világhoz kapcsolódó nőiség jelképe.
Az említett szimbólumok mindegyike közös képzetek eredménye. E szimbólumok – az elmúlt évtizedek drámai változásai ellenére, melyeket „kollektív emlékezetvesztésként” ír le a társadalomtudomány – a ma embere számára is képesek még jelentést hordozni.
A Hajnali Hold című előadás a hagyományos táncok régen elhomályosult szimbólumrendszerének, valamint az egyes mozdulattípusok és térbeli formák hajdani jelentésének felmutatására vállalkozik. Láttatni kívánja a rég elfeledett, egykori mögöttes értelmeket, a mélyebb jelentésrétegeket.
A Hajnali Hold a folklór nyelvezetéből inspirálódva szól a meghatározó női princípiumokról, a női lélekről, az ösztönök szintjéről, erről a sokszor titkos és érzéki világról. Alkalmat ad arra is, hogy a hold szemszögéből vizsgálva említést tegyen a napról, a férfi princípiumról. Felmutassa kötődésünket a múlthoz, viszonyunkat a jelenhez. Meséljen szerelemről, vágyakozásról, születésről és elmúlásról, a hétköznapokról éppúgy, mint az ünnepek profán vagy szakrális rituáléiról.
A Hajnali Hold a várakozás pillanata. A várakozásé – mielőtt felkel a Nap… A műsorban elhangzó szövegek eredeti gyűjtések és Mihályi Gábor írásai.
-
Művészek írták
Tündérpalota, ma – Csongor és Tünde
A Csongor és Tünde drámairodalmunk harmadik óriása – színpadra állítása örök kihívás volt és lesz. Vörösmarty Mihály instrukcióként nagy mennyiségben írt elő szcenikai csodákat, varázslatokat, amelyektől 1830 óta a mű nem a rendezők, inkább a látványtervezők álma. Szegő György -
Interjúk
Apám morális tartása az, ami beárazta vagy bemérte, hogy nekem miről mi az ítéletem
Verebes István színész, rendező, közéleti ember. Pályája évtizedeken átível, a színház, televízió és a publicisztika világába egyaránt. Lovas Ildikó -
Interjúk
„... az föld pedig vala ékesség nélkül való és puszta és setétség vala és az Úrnak lelke táplálja vala az vizeket…”
…köszönés után a Vizsolyi Biblia szavaival fogad Csernus Mariann, akivel utoljára 3 éve beszélgettem, amikor a Bethlen Téri Színházban ismét előadta a Biblia maga által dramatizált változatát, amelyet négy évtizeden keresztül játszott szerte az országban. Lovas Ildikó






















