Többszörösen díjazott ír darabot, Conor McPherson 1997-ben írt A gát című alkotását vitte színre a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata és mutatja be február 26-án, pénteken 19 órától.
Maga az előadás már 2020 végén bemutatásra kész volt, ám a járványügyi rendelkezések és megbetegedések miatt a társulat halasztani volt kénytelen a bemutatót.
Az előadás rendezője Ovidiu Caița, a színház román nyelvű Mihai Raicu Társulatának a művészeti igazgatója, aki már évekkel ezelőtt kiszemelte a darabot.
„Ebben az előadásban nincsenek kicsi vagy nagy szerepek. Mindenki főszereplő. Személyek, akik nem jók vagy rosszak, hanem egyszerű emberek – akárcsak mi –, jó és rossz tulajdonságokkal. Magányosak, de az előadás helyszínéül szolgáló kocsmában egy közösséget alkotnak. Szeretném, ha a színház is ilyen hely lenne. Egy menedék, ahol a mostani széteső társadalmunkban újra közösséget alkothatunk” – mondja az előadás kapcsán a rendező.
Egy világtól elzárt írországi faluban – ahonnan jobbára mindenki menekülni próbál – a helyiek az eldugott kiskocsma menedékébe húzódva próbálják kijátszani a magányba roskadó időt. Otthonaik kietlenségéből és mindennapjaik eseménytelenségéből szökve önkéntelenül is mesélni kezdenek: szellemek és tündérek világát idézik borzongató történeteikkel, melyekkel egymást és magukat szórakoztatják a mindig metszően süvítő szelekkel zenélő, hideg éjszakákon. A pub egy eltűnőfélben lévő mikrokozmosz és társadalom egyik utolsó epicentruma. Egy olyan világé, amelynek elemi szüksége van a mesékre, a túlélés egyetlen zálogaként. A látszólag pusztán saját tündér- vagy rémmeséiket idéző mesemondók, történeteiken és anekdotáikon keresztül akaratlanul önmagukról vallanak: saját félelmeikről, álmaikról, bukásaikról, kétségeikről. De ha figyelmesen hallgatjuk őket, egyszer csak feldereng bennünk a legfontosabb mesei tanulság és felismerés: valójában mindenik történet az emberségről szól és a látszólag tematizált kísértetek helyett a legigazabb, mélységes humanizmus szellemét idézik meg.
A produkció szereplői Rappert-Vencz Gábor, Orbán Zsolt, Nagy Csongor Zsolt, Gaál Gyula és Bogár Barbara. Az előadás díszlet- és jelmeztervezője Anda Pop m.v., dramaturgja Bessenyei Gedő István, light designere Lucian Moga m.v., zenei munkatársa Manfrédi Annamária, ügyelője Szabó Ritta, súgója Kófity Annamária.
A bemutatóra, illetve a február 27-re tervezett előadásra már minden jegy elkelt, a 28-i előadásra azonban még kaphatók belépők a színház jegyirodájában vagy a biletmaster.ro oldalon. Bérleteseink részvételi szándékukat a szervezes.harag@gmail.com-os emailcímen, a 0261-712-106-os telefonszámon, vagy személyesen, az Északi Színház Horea utcai jegyirodájában jelezhetik.
Árpád, elindítom a telefonon a rögzítést, kezdjük.
– Velem ilyen tekerős izével kellene felvenni ezt a beszélgetést, amivel Bartókék dolgoztak annak idején. A régmúltból maradtam itt, az passzolna hozzám.
László Béla neve több generáció számára összeforrt a szolnoki Szigligeti Színház előadásaival. Több mint ötvenöt éve dolgozik a színházi háttérben, világosítóként majd fővilágosítóként rendezők, színészek és nézők élményeit formálja láthatatlanul, mégis meghatározó módon.
Az 1980.X.11.-én megjelenő Film Színház Muzsika c. művészeti újság megírta, hogy lapzárta után adták át a Színikritikusok díját a Fészek Klubban. A különdíjat a Budapest-Orfeum három szereplője nyerte el: Benedek Miklós, Császár Angela, Szacsvay László.