Portré
Köleséri Sándor
Életrajz
Miskolcon születtem 1972. április 25.-én, törpe termettel.
Általános iskolai tanulmányaimat Budapesten végeztem, majd 1990-ben sikeres érettségi vizsgát tettem és híradásipari műszerész lettem. Ennek ellenére nem dolgoztam a szakmában - az iskolában töltött négy év rávilágított arra, hogy nem a műszaki pálya érdekel, inkább a humán tárgyak kötötték le figyelmemet. Alkalmi munkákból éltem és elvégeztem egy kilenc hónapos átképző tanfolyamot, melynek során deviza- és bankügyintéző képesítést is szereztem, de érdeklődésem folyamatosan a színház és a film felé terelődött.
Ezzel a számomra ekkor még kicsit mitikus területtel 16 éves koromban kerültem kapcsolatba, amikor statisztálhattam Kamondy Zoltán vizsgafilmjében. Már az általános iskolában rendszeresen jártunk színházba, Opera-bérletem volt felső tagozatban, és vidéken eltöltött éveim alatt a tv-képernyőn látott színházi közvetítések egyre erősebbé tették a színház és a film iránti rajongásomat. Szerettem volna kipróbálni magamat, s ez szerencsére sikerült is, amikor 1995-ben Klapka György vállalkozó törpéket és liliputi embereket keresett egy színházi előadáshoz. A rendező, Novák János Szirt herceg szerepét bízta rám Pozsgai Zsolt-Swift: Gulliver című művében, mely a Thália színházban került bemutatásra. Ebben három dalt is énekelnem kellett, így rögtön a mélyvízbe kerültem, s végleg megbizonyosodtam arról, hogy legjobban a színjáték érdekel, ugyanakkor világossá váltak alapvető hiányosságaim is (pl. beszédtechnika), melyekről tudom, hogy sokat kell még dolgoznom rajtuk.

-
Interjúk
A senki fája
Árpád, elindítom a telefonon a rögzítést, kezdjük.
– Velem ilyen tekerős izével kellene felvenni ezt a beszélgetést, amivel Bartókék dolgoztak annak idején. A régmúltból maradtam itt, az passzolna hozzám.Bérczes László -
Interjúk
Öt és fél évtized a fényben
László Béla neve több generáció számára összeforrt a szolnoki Szigligeti Színház előadásaival. Több mint ötvenöt éve dolgozik a színházi háttérben, világosítóként majd fővilágosítóként rendezők, színészek és nézők élményeit formálja láthatatlanul, mégis meghatározó módon. Váradi Nóra -
Művészek írták
Frankenstein – avagy a modern Prométheusz
Kétszáz éve Percy B. Shelley és felesége, Mary a baráttal, Lord Bayronnal írósdit játszottak. Mary 19 évesen így írta meg az ikonikussá vált Frankenstein regényt. Sok átdolgozás lett, hiszen a közönség szeret borzongani. Itt csak a 16 éven felül. Garai Judit és Hegymegi Máté új változata ma lényegében látványszínház. Szegő György






















