- Hogyan talált magára az elkényeztetett királyi sarj?
- Mindig is benne lehetett a vagányság, hiszen az első dala arról szól, hogy milyen jó lett volna férfinek születni. Nem akar gyenge nő lenni, sokkal jobban vonzza az az élet, amit a fiúk élnek. Aztán megismerkedik azzal a férfival, aki felébreszti benne a vágyat, de aki ugyanakkor elérhetetlen számára, és a vagány kiscsaj a csalódások hatására felnőtt nővé válik. János újra és újra visszautasítja, s ő újra és újra talpra áll, a végén pedig kimondja az egyik legsúlyosabb mondatot, amit ember kimondhat: „Én már nem leszek boldog”. Nagyon fáj, belehal, de vesz egy mély levegőt, és elengedi az imádott férfit. Ehhez hihetetlenül sok erő kell.

- A zenei anyag a legnehezebbek közé tartozik. Hogyan készültél rá?
- Nyár óta készülök, hiszen szinte operaénekesi tudást igényel. Folyamatosan mozgásban vagyok, intenzív jelenlétet igényel a szerep, miközben ezeket a gyönyörű, nagy felkészültséget igénylő dalokat énekelem.

- Hogyan készültél a fizikai megterhelésre? Futás? Edzőterem?
- Nagyon oda kell figyelni arra, hogy az énekléssel mi egyeztethető össze. Előadás napján nagyobb távot futni például többet árt, mint használ.

- A rendezőt, Szente Vajkot a foci Eb sikere inspirálta: a foci fontos szerepet kap az előadásban. Te is elmentél pár edzésre?
- Az elején nagy lendülettel vetettem bele magam, de gyorsan kiderült, hogy olyan szinten úgysem tudom megtanulni a trükköket, ami az egy színházi előadáson, ráadásul egy zenés szerepnél működhetne. Szerencsére Németh Eszter látványos koreográfiája tökéletesen megoldotta a problémát.

- Iluska vagy a királylány? Melyik áll hozzád közelebb?
- Sokáig azt gondoltam, hogy Iluska karaktere. Aztán elkezdtünk próbálni, és egyre jobban beleszerettem a francia királylány szerepébe, most pedig kifejezetten imádom. Az eddigi szerepeim közül ez lett az egyik legkedvesebb.