Immár második éve nyomja rá bélyegét a színházak, így a Tamási Áron Színház működésére is a koronavírus világjárvány, 2020 után a most záruló 2021-es évet is nagy mértékben befolyásolták a járványhelyzet intézkedései és a társulaton belüli fertőzések. Így történhetett meg, hogy az őszre tervezett két bemutató közül mindkettő év végére tolódott, tehát már sem idő, sem lehetőség nem volt arra, hogy kimondottan szilveszterre új produkciót készítsen a társulat. A Bocsárdi László által rendezett Tóték eddigi néhány előadása nagy közönségsikernek örvendett, és a darab által felvetett kérdések is olyan jellegűek, hogy ez a produkció tűnt a legalkalmasabbnak arra, hogy óév estéjén műsorára tűzze a színház.

Egy bizarr alapötlet, néhány különös figura, és az abszurd határát feszegető groteszk helyzetek hosszú sora, melyek alatt az ember dől a nevetéstől, de közben érzi, hogy valójában a második világháború tragédiáját látja. Talán így lehetne egy mondatban összefoglalni a Tótékat, mely először kisregény formájában jelent meg 1966-ban, majd egy évvel később Örkény István átdolgozta drámává. Már 1970-es párizsi előadásával elnyerte a Fekete Humor Nagydíját.

Tóték egyetlen fia az orosz fronton harcol, és rábeszéli idegkimerültségben szenvedő felettesét, hogy szüleinél, Mátraszentannán pihenje ki a háború fáradalmait. Az őrnagy meg is érkezik a hegyi faluba, a Tót család pedig mindent elkövet, hogy a kedvére tegyen, abban a reményben, hogy így az őrnagy pártfogása alá veszi majd gyermeküket a harctéren. Ebben az ártatlan családi történetben a mindenkori ember kiszolgáltatottságáról fest átfogó, örök érvényű képet a szerző, az elnyomás odáig fokozódik, hogy végül már a legkegyetlenebb megtorlást is indokoltnak érezhetjük. Örkény István éles hangú kritikájában azonban mindvégig ott van az együttérzés és a szeretet is, a tévelygések mögött érződik a kisember jó szándéka. Talán ezért annyira összetett ez a mű, ezért vet fel annyi nehezen megválaszolható kérdést. Vajon meddig lehet tűrni a kiszolgáltatottságot a szeretet nevében? Mit tehet az ember, ha a legjobb szándéka is balul sül el? Vállalhatjuk-e a felelősséget ezért a feje tetejére állt világért?