A fotográfia-alapú „tanulás” korábban, a 19-20. század lassabb tempójában több generáción átívelő paradigmaváltást hozott. Ennek során az új fotográfiai, nyomdatechnikai lehetőségek még a felhasználók életciklusaival harmóniában fejlődtek. Három-négy generáció volt képes az oktatásban lényegében ugyanazt az alkalmazott képhasználatot, képnyelvet művelni.

A digitális technológia a 20-21. század fordulójára, oly mértékben felgyorsult, hogy az új képi nyelvet beszélők már csak névleg x, y vagy z „generációk”. Valójában néhány év múltán új betűkkel jelöljük a legfrissebb technikában szocializálódó, a digitális forradalmat tovább író gyermek-évjáratokat. Az élettapasztalatok, a felnőtté válás, a valódi életbölcsesség és a „képi bölcsesség” (kétkedve használva az utóbbi inkább csak vágyott fogalmát) elválnak egymástól. A robotizáció párhuzamos forradalmának, a poszthumán döntéshozás kiszolgáltatottsága előtt állnak az oktatásba ma belépő korcsoportok. Az elmúlt 2020-as COVID 19-es járvány éve egyelőre felmérhetetlen mértékben gyorsította a virtuális képek és technológiák térnyerését.

Amikor a milliárdnyi – a képcsinálás tradíciójáról leszakadt – fotó özönéről kiderül, hogy evolúcióban kifejlődött befogadói képességünket, rugalmasságunkat meghaladja, sürgetően felmerül a fotóművészet klasszikus értékeinek védelme. A képkultúra, a fotóművészet képviselői felismerték a hiányt, és ragaszkodnak a fényképezés művészeti műfajával hagyományozódó értékekhez. Soha nem látott mértékben megnőtt a fotográfiai gyűjtemények, kiállítások, albumok nézettsége. Sokat ad a „műélvezet”. Miközben olyan természettudományos alapon eddig át nem gondolt tényezők veszhetnek el, pl. az optikai-keresővel rendelkező fényképezőgépek eltűnésével, mint a jobb és a bal agyfélteke által uralt tudattalan képfeldolgozás, a kompozíciós tudati mechanizmus. Ideértve, többek között a jin és a jang szimbólumokkal is leírható, a fény-árnyék ellentétpár teljesség-szimbolikáját használó kompoziciós készségeket is. A Fotóművészeti Nemzeti Szalon kiállítás idei főcíme – A FÉNY KÉPEI – számomra, rejtve ezt a szemszöget is közvetíteni képes.

A 2. Fotóművészeti Nemzeti Szalon kurátora, Haris László fotóművész és társkurátora, Bán András művészetörténész - a fent körülírt változások közepette - 208 művészt kértek fel arra, hogy vegyen részt egy-egy, az utolsó 5 évben készült fotóval vagy sorozattal. Így többszáz munka látható a végre nem csak digitális Műcsarnok-látogatáson. A műcsarnoki Szalonok közönségsikerének titka a képekkel folytatott párbeszédben lehet, amit a szalon típusú kiállításon látható, befogadható fotográfiák mindenképpen ígérnek. A képi, minőségi áll szemben a fotóhasználat elképesztő - képi bölcsességet nélkülöző - áradatával szemben. A szakma pedig az összetartozást ünnepelheti - a közönség számára élményt kínáló formában.

A Műcsarnok május 4.-én ünnepli megnyitása 125. évfordulóját. Az idei Fotóművészeti Szalonhoz több tematikus kiállítás is társul. Előtte, 03. 19-től virtuálisan volt látogatható a Kik vagyunk című, döntően fotóművészeti - de azt rangos portréfestészettel kiegészítő - az oldalhajó tereiben megrendezett ünnepi válogatás - kurátor: Bán András. Egy az elmúlt bő évszázadot, jeles képző- és fotóművészeinek arcképeivel és műtermeik részleteivel felvillantó reprezentatív tárlat. Ennek történeti összefoglaló terme kapcsolódik az év végén a Műcsarnok legutóbbi korszakát áttekintő, fotó-dokumentációkból és képzőművészeti alkotásokból összeállított kiállításhoz. A Kik vagyunk másik termének témája a kortárs képzőművészet szcénája, kortárs fotósok látószögéből - ez pedig jól társul a Szalonnal.

A másik oldalhajóban a fotószalonhoz kapcsolhatjuk - 05. 05-i nyitással - a Képekben gondolkodnak című kiállítást, melynek anyagát a filmesek fotóiból Gelencsér Gábor filmtörténész állította össze. Rendkívül rangos, klasszikus és kortárs filmművészek munkáira fókuszál a kurátor.  (Fenti kiállítások 09. 26-ig tartanak nyitva)

A Budapest Fotófesztivál ugyancsak kéttermes kiállítása, a Fotóikonok - Archívumból történelem címmel. Az anyagot Anne Morin spanyol kurátor a New York-i Howard Greenberg Gallery világhírű fotógyűjteményéből válogatta. A 41 ikonikus 20. századi fotóművész között több olyan magyar származású világnagyság vintage-képei is láthatóak, mint André Kertész, Martin Munkácsi vagy Robert Capa. (ez utóbbi kiállítá 05. 21-ig látogatható)