Hátrányos helyzetű gyermekeket látott vendégül a színház
Németh Barbara
Február 16-án rendhagyó Pinokkió előadást tartott a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház: több mint ötszáz hátrányos helyzetű gyermeket láttak vendégül, akiknek a teátrum meglepetéssel is készült.Fotó: Benkő Emese
Fotó: Benkő Emese
Sok éves hagyomány, hogy a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház vendégül látja a környékbeli települések hátrányos helyzetű gyermekeit. Az önkormányzatok közreműködésével ezúttal több, mint tizenhárom helyszínről érkeztek olyan gyermekek, akiknek élethelyzete nem teszi lehetővé a színházlátogatást. A teátrum Ágasegyházáról, Ballószögről, Bugacról, Fülöpházáról, Helvéciáról, Jakabszállásról, Kerekegyházáról, Kiskunfélegyházáról, Kunbaracsról, Ladánybenéről, Lajosmizséről, Lakitelekről, Orgoványról és Tiszaugról, valamint a kecskeméti Tóth László Általános Iskolából és az Egyedülálló Szülők Klubja helyi csoportjából is fogadott gyermekeket nagy számmal.
A több mint ötszáz gyermek ezúttal a Pinokkió című zenés mesejátékot tekinthette meg február 16-án 15 órakor a nagyszínház színpadán. A gyermekeket Sipos Imre, a teátrum prózaitagozat-vezetője köszöntötte.
Fotó: Benkő Emese
Az előadás után a gyermekek ajándék édességet kaptak a kecskeméti Földhivatal munkatársainak felajánlásából. A meglepetéseket az előadásban szereplő színművészek osztották szét a gyerekeknek az előcsarnokban.
Az alábbi interjú kiváló apropója lehetne, hogy nyolcvanegyedik születésnapján, egykori kaposvári kollégái egy általuk alapított elismeréssel, a „Kossuth díjasok Kossuth díjával” lepték meg a Jászai Mari-díjas, érdemes művészt, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját. Koltai Róberttel néhány nappal a díjátadás után színházi pályájáról beszélgettünk.
Ady Endre Petőfiről írott sorai jutnak eszembe először róla. Mást, két-három szavas méltatást nem is mernék róla írni. Nekem ő fogalom. A BÁNSÁGI. Csupa nagybetűvel.
Jordán Tamás egy rendkívül sűrű életpályát tudhat maga mögött az Egyetemi Színpadtól Szombathelyig. Volt rendező, színházigazgató, színházi fesztivál igazgató, tanár és mind a mai napig színész, nagyszerű közös produkciók részese és emlékezetes szólóestek előadója. 1961-től máig követjük, hogy hogyan próbálta mindig megteremteni a számára legfontosabb lényegét a színháznak: hogy az egy agóra legyen, egy találkozóhely, ahol az emberek kezet nyújtanak egymásnak.