Hírek
Figyelemreméltó munkamorál, tisztelet az idősebb generáció felé, fantasztikus vendégszeretet, szervezettség, tisztaság, rend: ezek mind Japán ismertetőjegyei, illetve abból is csupán egy kevés.
Mi fogta meg annyira Japánban?
– Sok mindenről mesélhetek, hiszen a Japán és a köztem lévő szeretet kölcsönös, elsősorban zenészként jelentettek nagy élményt az ottani, elképesztő hangversenytermek...Mióta negyven évesen először eljutottam A felkelő Nap országába, azóta évente kétszer is visszahívnak több hétre, s ilyenkor a koncertek mellett mindig tanítok, mesterkurzusokat tartok. De személyes kötődésemről is muszáj említést tennem: Japánban már első látogatásomkor megfogott és eltanulandónak tartom a munkához való, töretlenül alázatos hozzáállásukat, az értékrendjük sok részét, amelyet még meg tudtak őrizni. Az ételek különlegesek egy európai számára, időseiket pedig a mai napig hallatlanul tisztelik. Úgy gondolom, az európai kultúrába mindenféleképpen haza kell hozni az ott található kincsekből azokat, amelyek nekünk is javunkra válhatnak, hangsúlyozva persze, hogy mint minden társadalmi berendezkedésnek, Japánnak is vannak árnyoldalai, így semmiképp sem Magyarország helyettesítőjeként, csupán kiegészítőjeként gondolok erre az országra.
Erről mind-mind szó esik majd a december 12-i esten?
– Sőt, lesz még emellett origami hajtogatás, ikebana művészet Hernádi Hilda zongoraművésszel, aki szintén nagy japán-rajongó, s kokeshi babákat, Tóth-Vásárhelyi Réka alkotásait is megcsodálhatják az érdeklődök. Rendezünk vetítést is, s persze felhangzik sok-sok zene, hiszen az Én és Japán című esten Mozart, Kodály, Dvořák, Sosztakovics művei mellett Ysaÿe-, Pleyel-darabok ugyancsak szerepelnek a műsorban. Japán művészek - Nagao Haruka, Kanon Aoki, Eri Furuguchi, Aya Matsuda, Yui Shimizu - is pódiumra lépnek velem. Azt hiszem, ha valaki részt vesz ezen az előadáson, akkor megérti, mi is az, ami engem abban az országban magával ragadott.
A fellépők között akadnak zeneakadémiai növendékei is, s már a Liszt Ferenc téri intézményben is harmincöt esztendeje tanít…
– Korán kezdtem, és ma már tanszakvezető docens vagyok. Szerencsére a tanítással jól megfér a koncertezés. Ami tapasztalatot a színpadon szerez az ember, rögtön átadhatja a hallgatóinak. De mindig van szervezni, intézni való, hiszen rendszeresen tartunk tanszaki koncerteket, s a növendékeim is játszanak az egyetem zenekarában, aminek a fontossága alapvető az egyetemi oktatásunkban.
Lényeges ezt a részt is megtanulniuk, hiszen a végzettek TÖBBSÉGE
együttesekbe ül majd be. Annak idején Önnek, számos versenygyőzelemmel a
háta mögött, mennyire jelentett nehéz feladatot ellátni a koncertmesteri
teendőket a BFZ-ben, az ÁHZ-ben vagy a Maggio Musicale Zenekarában?
– Teljesen más világba csöppentem. Először is az ember kap egy óriási kottát, a teljes partitúrát, s persze, tudja, melyik a saját szólama, de hogy mikor, kivel, hogyan kell ezt játszani… A nagy szólista odaáll, és mindenki őt kíséri, annak azonban, aki zenekari pultnál ül, a karmester szemvillanására kell nagyon pontosan irányítania a szólamát. S ezt bizony meg kell tanulni mindenkinek. Az, hogy a növendékek részt vesznek az egyetemi zenekar munkájában, kicsi lépés afelé, hogy elsajátítsanak valamennyit abból a tudásból, amire az együttesekben szükségük lesz.
Az óbudai koncert kapcsán említette, hogy az est folyamán végig vetítenek, s gondolom média cége, az Achordpictures felvételei is helyet kapnak a programban. Miért alapít egy hegedűművész ilyen vállalkozást?
– Felejthetetlen pillanatok maradtak megörökítetlenül. De már korábban is azt vettem észre, hogy amikor három alkalommal koncertezhettem Solti Györggyel, valahogy ezekről a hangversenyekről nem született egyetlen fotó sem… Ma már a Müpa vagy a Zeneakadémia kiváló stúdióval rendelkezik, rögzítik is az előadásokat, de ha az ember nem ezeken a helyszíneken, hanem egy másik pódiumon muzsikál, akkor annak nem marad nyoma. Tíz évvel ezelőtt azért döntöttem úgy, szervezek egy remek stábot, kiváló operatőrrel, vágóval. Az utóbbi esztendőkben rengeteg koncertet rögzítettünk. Eddig 4K-ban dolgoztunk, a következő lépés a 8K lesz, fontos ugyanis a jó minőség.
S van már saját YouTube-csatornája is?
– Igen, a saját felvételeimet félmillióan követik, a cég egyéb videóit - kétszázezren. A XXI. században már nemcsak az a fontos, hogy hány lemezt készített valaki, hanem az is, hogy hány videófelvétel mutatja be a művészetet, és nagyon lényeges természetesen az előadás magas színvonala mellett a felvétel professzionális minősége. Hosszan tudnék a kamerákról, a mikrofonokról mesélni… Meg kell örökíteni az egyébként elreppenő pillanatokat. Örülök is, hogy most a Savaria Szimfonikus Zenekarral játszom Bartók II. hegedűversenyét, Madaras Gergely dirigálja a hangversenyt, december 5-én és 6-án, s valószínű, hogy ez is valamilyen média figyelmet kap.
Azért kíváncsi lennék, hányan gondolkodnak így a szólisták közül. Bár Önt mindig vonzotta az elektronika, főiskolásként komolyan gondolkodott azon, hogyha nem kerül a legjobbak közé, akkor hangmérnöknek megy…
– Nem kötelező mindez. Hányan tudnak arról, hogy 1905-ben Einstein mit csinált pontosan a kertjében? A gravitáció mellett ugyanis azt is látta, hogy vannak fekete lyukak, s olyan részecskék, amelyek a fényre mozdulnak. Kinek jutott az eszébe, hogy az atomok a fény hatására megváltoztatják a halmazállapotukat? Engem ez annyira érdekelt, hogy elolvastam egy amerikai magazinban az eredeti publikációt. S úgy vélem, ma is születnek Einsteinek, csak még nem jött rá a világ. Szédületes tanulmányok látnak napvilágot.
Erre a nyitottságra, kíváncsiságra meg tudja tanítani a növendékeit is?
– Ha ez az asztal a világ, s ez a papírlap rajta a zene, akkor azon belül egyetlen pontnyi, amire fókuszálnak… Pedig fontos lenne, hogy lássák magát az életet. A hegedülés ugyanis nem arról szól, hogy valami hamis-e vagy sem, hogy mennyire gyorsan járnak az ujjaink. A zenéről - a filozófiával töltött, emocionális egységről - kell, hogy szóljon, amit szerzők írnak, és érzelmeket kívánnak kifejezni vele. Lényeges, hogy figyeljenek a társművészetekre, hiszen ha megnéznek egy pontokból álló Monet-festményt, utána jobban megértik Debussy zenéjét. Aztán érdemes tanulmányozni az országok történelmét is… S ha valaki ezen az úton halad, akkor nincs olyan messze Einstein, aki ráadásul még hegedűs is volt.
A CD-inek sora is impozáns, bár azt hittem, erre az évre, a hatvanadik születésnapjára megszületik a 60. felvétel is.
– Még mindig az 59-nél tartok, és nem is kell gyárszerűen készíteni a felvételeket. Viszont a repertoárom átlépi a félezret, a videóim száma pedig már a 160-at. Kevés, aki ennyi jó minőségű felvétellel rendelkezik, és ehhez kell is a sok-sok koncert. E téren nem panaszkodhatom, hiszen évi hatvan-nyolcvan hangversenyt biztosan adok.
Szombathely és Óbuda között pedig még Győrben is lesz feladata…
– Igen, december 6-án kezdődik az Országos Hegedűverseny, amely Varga Tibor emléke előtt tiszteleg. Az idei már a tizenhetedik megmérettetés lesz, s szép hosszú a története, hiszen három évente kerül rá sor. A 13-18 éves korosztály mutatja meg tudását, azok a fiatalok, akik közül a legjobbakat a Zeneakadémiára várjuk, és én is részt veszek a zsűri munkájában.
S mikor indul ismét Japánba?
– Az év elején először a másik kedvenc országomba, Finnországba megyek. Három hegedűverseny veszi most körbe a hónapokat, hiszen Bartók II-ját játszottam Szombathelyen Wieniawski d-mollja következik Finnországban, majd Beethoven A felkelő Nap országában. Ez utóbbit tavasszal, Tokióban, egy 2000 fős koncertteremben játszom majd el, Maestro Harada dirigálásával. Azért is lesz igazán izgalma ez a fellépés, mert az elmúlt két évtizedben volt már szólóestem, kamaraestem, három iskolában is tartottam mesterkurzust, versenyművet azonban most először adok elő. Izgatottan készülök rá, és aztán már ‘csak’ európai fellépések: Barcelona, Madrid vár a tavasszal. De talán a legfontosabb és legkedvesebb kastélyban, Gödöllőn is újra megrendezzük a Hegedű kamara hétvégéket, ami a számomra mindig az év egyik legfontosabb eseménye, és ez a sorozat március 9-én kezdődik.
-
Művészek írták
Kurázsi mama – háborúink krónikája
A 2022-es Bakkhánsnők kapcsán írtam Terzopuloszról, a rendezőről: „Berlinben, Heiner Müller korszakos színházcsinálóval indult a 70-es években. Vele hozta létre 1994-ben a Nemzetközi Színházi Olimpiát, amit a tervek szerint jövőre Magyarország rendez meg. Terzopulosz mostani rendezése jó előjel.” Az általa keltett előérzet beteljesedett. 2024-ben Kurázsi mama is olyan nagyformátumú előadás, ami többet jelent önmagánál. Szegő György -
Művészek írták
Pinokkió
A Vígszínháznál mese-musicalben Presser Gábor-Sztevanovity Dusán 35 éve töretlen sikerű A padlás musicalje a mérce. És ezzel is konferálták fel most a Karácsony előtt műsorra tűzött Pinokkiót. Szegő György -
Művészek írták
Abszurd királyság
A Műcsarnok abban a reményben vette fel idei programjába az Übü király drámához köthető, élményszerű ugyanakkor informatív tárlatát, hogy az a kánont szélesíti és bizonnyal „művészetet művészettel csináló” kiállítás. Új kutatásokat prezentál: látványos módon.