'Harc a fekete kutyával' - Érintésnyire 'Churchill és Garbo'
Makk Zsuzsa beszámolója májusi bemutatónkról a Mezei Néző blogján jelent meg.
A „Churchill és Garbo” a Rózsavölgyi Szalon első bemutatója volt az újranyitás után, még szigorított körülmények között kerülhetett közönség elé májusban. A hosszú szünet után nagyon erősen látszott a szereplőkön a játék és a nézőkkel való találkozás öröme, amely persze kölcsönös – mi is örültünk nekik nagyon.
(...)
A „Chruchill és Garbo” vonzereje egy valódi találkozás megmutatásában isáll. Manapság, amikor hónapokon át a személyes beszélgetés eleve tiltólistán volt, korábban pedig csak akármilyen elfoglaltságokra hivatkozva nem ért rá soha senki (vagy ez csak az én észlelésem?), önmagában is fantasztikus elem az, hogy két idegen ember egymásra időt szán, elmélyülten és hosszan, a másikat tiszteletben tartva, mégis őszintén beszélget. Ezúttal mindezt indokolhatja a hosszú hajóút, az összezártság, mégis örülünk neki, hogy ilyen legalább a színpadon látható.
Árpád, elindítom a telefonon a rögzítést, kezdjük.
– Velem ilyen tekerős izével kellene felvenni ezt a beszélgetést, amivel Bartókék dolgoztak annak idején. A régmúltból maradtam itt, az passzolna hozzám.
Az 1980.X.11.-én megjelenő Film Színház Muzsika c. művészeti újság megírta, hogy lapzárta után adták át a Színikritikusok díját a Fészek Klubban. A különdíjat a Budapest-Orfeum három szereplője nyerte el: Benedek Miklós, Császár Angela, Szacsvay László.
A Pannon Várszínház alapító-igazgatójával beszélgettünk arról, milyen küzdelmek és kitartó munka árán formálja már negyedszázada Veszprém és a régió színházi életét
Interjúk
Interjúk
Interjúk
