Hírek
A Partenope énekesgárdája Christie nyári akadémiájának díjnyerteseiből áll: a portugál szoprán, Ana Vieira Leite, a brit kontratenor, Hugh Cutting, spanyol szólamtársa, Alberto Miguélez Rouco, a brit mezzoszoprán, Helen Carlston és társaik egytől egyig ígéretes tehetségek és számos alkalommal bizonyítottak már az elmúlt években.
Händel munkásságának egyik leginkább reprezentatív műfaja az opera. Az 1730-ban Londonban bemutatott Partenope ezen belül is a szerző legnépszerűbb, rendszeresen játszott színpadi műveihez tartozik, amelyet a budapesti félig szcenírozott előadáson korunk egyik legjelentősebb régizenei műhelyének előadásában hallhatunk. Bár a Partenope az opera seria (a barokk „komoly opera”) szerkezetét és formavilágát követi, fontos, hogy sok benne a humor, zenéje pedig könnyed. Az időszámításunk előtti 7. században, Nápolyban játszódó cselekmény előzékenyen kínálja fel a közönségnek a szórakoztatás eszközeként mindig bevált szerelmi és politikai bonyodalmakat, valamint a nemek felcserélését: mindjárt az első felvonásban gúnyt űz a korabeli divatos operák zsánerképeiből azzal, hogy az álruhás Rosmira hercegnő Eurimene hercegnek adja ki magát.
Az amerikaiból immár fél évszázada franciává lett William Christie az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb régizenei karmestere. Csembalistaként kezdte zenei pályafutását, majd 1970-ben szülőhazájából, az Egyesült Államokból – részben a vietnámi háború elleni tiltakozásként, részben a katonai behívó elől menekülve – Franciaországba költözött, és az akkoriban megerősödő historikus zenei mozgalom tagjaként a francia barokk zene elfeledett kincseinek feltárását tűzte ki céljául. Christie felfedező hajlamú művész, aki műveket és tehetséges előadókat egyaránt szívesen vesz pártfogásába. Műhelye, az 1979-ben alapított Les Arts Florissants e kettős törekvés jegyében mutat be évtizedek óta jobbnál jobb produkciókat. Lenyűgözően gazdag repertoárjára nemrég került fel a most hallható Händel-opus.
A voltaire-i „művelnünk kell kertünket” gondolat William Christie egyik szívügye. 2002-ben életre hívott énekesakadémiája, a Le Jardin des Voix (A hangok kertje) évente kiválasztott díjnyerteseit hallhatjuk ez alkalommal is Budapesten: a Partenope címszerepét a portugál születésű, Svájcban élő szoprán, Ana Vieira Leite alakítja, aki az operán, a reneszánsz és barokk zenén kívül énekel oratóriumot, dalt, valamint kortárs zenét is. Arsace korinthoszi herceg szerepében Hugh Cutting lép fel, aki jelenleg éppen mesterfokozatát szerzi meg a londoni Royal College of Music falai között. Az Armindo rodoszi hercegként bemutatkozó Alberto Miguélez Rouco a Bázeli Zeneakadémián kapott énekművészi diplomát 2017-ben. A spanyol kontratenor saját együttest is működtet, amellyel egy neves kiadónál 2020-ban jelent meg első lemeze. Az Emilio küméi herceget alakító, szintén Svájcban élő ausztrál tenor, Jacob Lawrence szenvedélye a barokk opera, és már megannyi fontos szerepet kapott ebben a műfajban. A kettős szerepben fellépő Helen Charlston a 2018-as londoni Händel Énekverseny győztese volt. A lengyel származású francia bariton, Matthieu Walendzik Ormonte-ként áll színpadra; társaihoz hasonlóan ő is sokoldalú művész: énekelt már Pelléast, novemberben pedig a párizsi Opera Fuoco társulatának tagjaként Pangloss mestert alakítja Bernstein Candide-jában.
Kapcsolódó linkek
-
Művészek írták
Kurázsi mama – háborúink krónikája
A 2022-es Bakkhánsnők kapcsán írtam Terzopuloszról, a rendezőről: „Berlinben, Heiner Müller korszakos színházcsinálóval indult a 70-es években. Vele hozta létre 1994-ben a Nemzetközi Színházi Olimpiát, amit a tervek szerint jövőre Magyarország rendez meg. Terzopulosz mostani rendezése jó előjel.” Az általa keltett előérzet beteljesedett. 2024-ben Kurázsi mama is olyan nagyformátumú előadás, ami többet jelent önmagánál. Szegő György -
Művészek írták
Pinokkió
A Vígszínháznál mese-musicalben Presser Gábor-Sztevanovity Dusán 35 éve töretlen sikerű A padlás musicalje a mérce. És ezzel is konferálták fel most a Karácsony előtt műsorra tűzött Pinokkiót. Szegő György -
Művészek írták
Abszurd királyság
A Műcsarnok abban a reményben vette fel idei programjába az Übü király drámához köthető, élményszerű ugyanakkor informatív tárlatát, hogy az a kánont szélesíti és bizonnyal „művészetet művészettel csináló” kiállítás. Új kutatásokat prezentál: látványos módon.