Az Elviszlek magammal legújabb vendégének egy barátnője egyszer azt írta sms-ben: „Te egy állat vagy!” És ő ezen nemhogy megsértődött, épp ellenkezőleg, nagyon örült neki. Mint ahogy annak is, hogy D. Tóth Kriszta rögtön a beszállás után megjegyezte, mennyire szimpatikus neki Anikó szabálytalansága, „kívülállósága”. Mert számára ez is bók.

Für Anikó negyvenes éveinek derekán – saját bevallása szerint – másodvirágzását élte, amikor egy 16 éves kapcsolat után egyedül maradt. Ennek ellenére férjének, Gyurinak (Fekete György tengerbiológus, közgazdász, exdiplomata, dal- és musicalszerző), sokat kellett harcolni érte. DTK erre vonatkozó kérdésére a színművész önkritikus nyíltsággal mesélte el megismerkedésük történet„Nem láttam az erdőtől a fát. Ő mindig nagyon ott volt, én viszont mindig mögé néztem a dolgoknak, hogy hol is van az az ember, akivel potenciálisan el tudom képzelni. Ő mindig jött és jelentkezett, itt meg ott… És akkor egyszer puff, leesett, hogy te jó isten, hát, itt van az orrod előtt, hát, vedd már észre, te hülye! De ez a másfél év… ez az ő kitartásának köszönhető. Csodálatos kitartás, nélküle ez a produkció nem jött volna létre. De hát áldja meg érte a Jóisten, mert ez a legjobb dolog, ami történhetett velem.”

Anikó, aki épp legújabb lemezének bemutatójára készül, zenei szempontból eddig inkább a lírai oldalát mutatta meg, de – mint kiderült – ő valójában egy vad rocker, aki a ravatalon még tervez egy utolsót ropni – feltéve, ha valaki beteszi az AC/DC Thunderstruckját. Az „állat” oldala mellett Anikó mesélt a perfekcionizmusáról is: mivel anyukája egyedül nevelte, és „csak” szeretetbeli támogatást kapott otthonról, mindenért neki magának kellett megküzdenie. Ezért nagyon tud akarni, és nagyon törekszik a tökéletességre. De azt vette észre, hogy a görcsös akarásnak nem mindig pozitív a vége. Sőt. Ennek kapcsán mesélt arról, hogyan viselte, hogy közel az ötvenhez lett anyuka:

„Azt gondoltam, édes istenem, hogy én ekkora lúzer vagyok, hogy ez soha nem jön össze. De aztán hála istennek még utánam nyúlt a Jóisten. Valahogy sejtettem, hogy későn érő típus vagyok, de hogy ennyire, azt nem. Ezért nagyon-nagyon boldog vagyok. Azt hiszem, úgy vagyunk összerakva, hogy az élet első harmadában eldől, hogy milyen ember leszel, a második harmadban, hogy milyen férfi, milyen nő vagy, a harmadik harmadban az, hogy milyen apa, milyen anya vagy. És akinek ez késik, az nem tudja… Az emberben, amíg nem lesz szülő, rengeteg ajtó marad zárva. Amiket az a kis lény nyit ki. Az a semmihez sem hasonlítható összetartozás és kapcsolat.”

Anikó azt mondja, hogy aki nem tudja, vagy nem akarja ezt átélni, annak is fontos, hogy adja oda magát valaminek, ne csak magával foglalkozzon.

Az életébe nemrég belépett okostelefonról, a perfekcionizmusról, a kivárásról és a gombnyomásra instant kielégülést adó világról is mesélt Für Anikó a legújabb Elviszlek magammal epizódban