Nehéz helyzetben van a nagyváradi színjátszás, illetve a művészeti élet nagyrésze. A Szigligeti Színház társulatait, valamint a Regina Maria Színház társulatait és a helyi filharmónia zenekarát a fenntartó, a költséghatékonyságra hivatkozva egy intézménybe tömörítené.
Ez a lépés a 120 éves tradíciókkal rendelkező nagyváradi magyar színház önálló létét veszélyezteti. A művészek ezzel távolról sem értenek egyet, ez ellen tiltakozva pedig pénteken este 20.30-kor tiltakozó akciót szerveztek Nagyváradon.
Felhívásukra számlatan kulturális intézmény csatlakozott ehhez az akcióhoz, kinyilvánítva támogatásukat a nagyváradi művészek irányába.
A Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata és Mihai Raicu Társulata is csatlakozott a nagyváradi kollégákat támogatókhoz, ezért pénteken 20.30 órától egy rövid flashmobot tartottunk a színház épülete előtt, amit a társulatok Facebook-oldalain élőben is lehetett követni.
Elsőként a Mihai Raicu Társulat lépett az Északi Színház épülete előtt összegyűlt közönség elé és a Metamorfoze című előadásukból adtak elő agy dalt. Ezt követően a Harag György Társulat tagjai az LGT örökzöldjét játszották-énekelték, a Nem adom fel című slágert.
Árpád, elindítom a telefonon a rögzítést, kezdjük.
– Velem ilyen tekerős izével kellene felvenni ezt a beszélgetést, amivel Bartókék dolgoztak annak idején. A régmúltból maradtam itt, az passzolna hozzám.
László Béla neve több generáció számára összeforrt a szolnoki Szigligeti Színház előadásaival. Több mint ötvenöt éve dolgozik a színházi háttérben, világosítóként majd fővilágosítóként rendezők, színészek és nézők élményeit formálja láthatatlanul, mégis meghatározó módon.
Az 1980.X.11.-én megjelenő Film Színház Muzsika c. művészeti újság megírta, hogy lapzárta után adták át a Színikritikusok díját a Fészek Klubban. A különdíjat a Budapest-Orfeum három szereplője nyerte el: Benedek Miklós, Császár Angela, Szacsvay László.
Interjúk
Interjúk
Interjúk
