A színház - várva a vírus lefolyásának enyhülését és ezáltal a korlátozások oldását - nem szakította meg a munkát, folyamatosan zajlanak a próbák az eredeti évadterv szerint. Látó Richárd, a Kecskeméti Nemzeti Magyar Bronz Érdemkereszttel kitüntetett zeneszerzője, karmestere és korrepetítora az évad első felében a Légy jó mindhalálig című musicalt hangszerelte és vezényelte, a munkaóráinak zömét ezzel a darabbal töltötte. Ezt követően az Egy csók és más semmi zenekari próbái is sikeresen lezajlottak, ám a hatályos szabályok értelmében nem tudtak együtt próbálni a színészekkel. 

A zenész pozitív életszemléletének köszönhetően igyekszik előnyt kovácsolni a kialakult helyzetből: alkotással próbálja túlélni, hogy hónapok óta nélkülöznie kell az élő előadásokat.

Látó Richárd

“A színházban érzem magam biztonságban, megnyugtat az illata, az itteni rend. A kinti világban nem találom a helyem. Sosem hittem volna, hogy ilyesmit valaha megélek. Szomorúvá tesz, de ami igazán fáj, hogy a kisfiam is részese, szenvedője ennek. Ugyanakkor igyekszem feldolgozni, és próbálok belőle inspirációt nyerni. Márciusban született több alkotásom, például az Üres a színház című, amelyet közreadott a teátrum” - idézi fel.

Normál körülmények között a színházi évad sűrű munkafolyamatok egymásutánja, ilyenkor kevésbé jut ideje azon ötleteinek megvalósítására, amelyek a színházi teendőin túl fogannak meg benne. Most van rá módja, hogy a zongoránál ülve új művekben manifesztálódjon a kreatív energiája. 

Az elmúlt hetek ugyancsak termékeny időszakot jelentettek a zeneszerző számára: a Nemzeti Kulturális Alap Zeneművészet Kollégiuma korábbi pályázatán pozitív elbírálásban részesült művéből, A cigánylány tánca című rapszódiából készült videófelvétel a Nagyszínházban, amelyet hamarosan online láthatnak majd a kecskeméti nézők.

A Kecskeméti Nemzeti zenekara ugyancsak örömmel fogadja, ha legalább próbálni összeülhetnek a színpadon. Nemrég a Légy jó mindhalálig című musicalből tartottak emlékpróbát.

A Kecskeméti Nemzeti zenekara

“Nagyon várták, hogy újra bejöhessenek játszani. Bizonytalanságot éreztem rajtuk, de nem a játékukban, hanem az alaphangulatban. Mindenkiben ott motoszkál a nagy kérdés, hogy mikor játszhatunk a nézőknek, hiszen nem magunkért, hanem a színházért és a nézőkért dolgozunk. Az az izgalom éltet bennünket, amit estéről estére az előadások jelentenek, amikor a végén megfordulok a karmesteri pulpituson, és azt látom, hogy csillog az emberek szeme. Most ez hiányzik rettenetesen. Ezt a néző és alkotó közti találkozást semmilyen digitális technológia nem tudja reprodukálni” - panaszolja Látó Richárd.

A művész küldetésének tartja a fiatalabb generációk bevonását a zene világába, és nagy szomorúsággal tölti el, hogy a járványhelyzet most ezen misszióját is akadályozza.

“Nemcsak a színház lüktető élményét vette el tőlem a vírus, hanem mindazt, amiért eddig fáradoztam. Cegléden 2006 óta tanítok egy művészeti iskolában zenés mesterséget. Egy kedves diákomnál kitartó munkával elértem, hogy legyőzze a kishitűségét és merjen énekelni mások előtt. Az eredmény az lett, hogy A padlás című musical iskolai előadásában a legnagyobb kihívást jelentő énekes szerepet játszotta el. Nemrég viszont kiderült, hogy a bemutató óta nem énekelt, mert nem tudtunk tovább haladni ezen az úton a járványhelyzet miatt.”

Igyekszik azonban bizakodóan tekinteni a jövőbe és hisz benne, hogy egyszer eljön az az időszak az életünkben, amikor már csak “nevetni fogunk” ezen az egészen.

Fotók: ifj. Háry Péter