Kapitány Iván neve hallatán sokan felkapják a fejüket, ugyanis olyan munkák köthetők hozzá, mint az Üvegtigris, a Beugró című tévéműsor, vagy a sorozatok közül A mi kis falunk, a Drága örökösök és a Gólkirályság. A kecskeméti teátrumnak ezúttal sikerült egy kicsit elcsábítania a filmek világából, és elvállalta a Kölcsönlakás című színdarab rendezését. „Két okból is örültem a felkérésnek. Egyrészt izgalmas kalandnak ígérkezett Kecskeméten dolgozni, hiszen még sosem rendeztem vidéki színházban. Másrészt a darab sem volt ismeretlen számomra, hiszen egyszer már színpadra állítottam Budapesten, a Játékszínben.”

 

 

Kapitány Iván a színházak falai közt és a filmes világban is otthonosan mozog. Mindkettőben sikeres, elismert szakember. Kíváncsiak voltunk rá, hogy mi áll közelebb a szívéhez: a film vagy a színház? „Mindkettőt nagyon szeretem. Nyilván a film közelebb áll hozzám, mert sokkal többet foglalkozom vele. De nagyon szeretek színházban dolgozni, mert ez mégiscsak egy másik műfaj. Azért is nagyon kedvelem - tudom, furcsán hangzik -, mert nekem, filmesnek nagyon kényelmes: tízkor kezdődik a próba, nem kell hajnalban érkezni a forgatás helyszínére, nem kell fagyoskodni.”

 

 

Bár a színház ebből a szempontból kényelmesebb Kapitány Iván számára, ugyanakkor hozzáteszi, a próbaidőszak jóval hosszabb, és nagyobb koncentrációt igényel. „A forgatáson végülis elég egyszer jól megcsinálni egy jelenetet, aztán mehetünk tovább. Színházban viszont újra és újra ugyanúgy kell megszületnie a pillanatnak, és ennek rögzülnie kell. Ettől is izgalmas feladat.” 

 

 

Vígjáték modernizált köntösben 

 

A Kölcsönlakás egy klasszikus vígjáték, melynek szövetét a rendező és alkotótársa, Búss Gábor Olivér forgatókönyvíró a mához igazították. „Nagyon szeretem Ray Cooney humorát, valamint azt, ahogy mozgatja a szereplőket és bonyolítja a cselekményt. De azt el kell árulnom, hogy ez nem teljesen az eredeti darab, jelentősen hozzá kellett nyúlnunk, hogy ma is játszható legyen. Az ötvenes-hatvanas években született mű olyan technikai környezetben játszódik, ami ma már nem így működik. Éppen ezért áthelyeztük a történetet a jelenbe, ami egy picit megbonyolította a cselekményt, de ezáltal nagyon élvezhetővé is tette.”

 

 

A legnagyobb változást a mobiltelefonok és az internet megjelenése hozta. Ezt mindenképpen be kellett építeni a történetbe. „Régen könnyű volt elvágni a külvilágtól a szereplőket, ma sokkal nehezebb. Ki kellett találni, hogyan történhet mindez a mai világban.”

 

 

A darab ugyanakkor megmaradt az angol miliőben, a történet Londonban játszódik. „Számtalan olyan részlet van benne, ami csak Angliában működik. Ha magyar viszonyok közé helyezzük, akkor teljesen át kellett volna írni az egészet, és az már végképp nem az eredeti mű lett volna.”

 

 

Felmerül a kérdés: vajon mennyire látszik majd a filmes hatás a színházban? Éles határvonalat lehet-e húzni egy filmes és egy színházi feldolgozás között? „Szeretném, ha a színészek a rendes hangjukon beszélnének, nem pedig színpadi hangon. Fontosnak tartom a ritmust is: egy vígjátéknak sodornia kell a nézőt. Van sok filmszerű elképzelésem is ezzel kapcsolatban, de végső soron a közönség színházba jön, nem moziba. Nem szeretem, amikor a színház elkezd filmet utánozni: az a varázs vész el, amit csak a színház tud adni.”

 

 

 

Sokan gondolják, hogy a vígjáték egy könnyű műfaj, a rendező azonban másként látja. „A könnyű műfajt könnyű nézni, de csinálni nagyon nehéz. Mindig azon a határmezsgyén kell egyensúlyozni, ahol a nevettetés még nem csap át öncélú ripacskodásba. Egy poénnak ott, abban a pillanatban kell működnie, különben elveszett. Ha nem érintjük meg a nézőt, nem nevet, és akkor nem működik a történet. Ezért tartom szakmailag a vígjátékot és a krimit a legnagyobb kihívásnak: nincs mellébeszélés, nem lehet blöffölni, vagy működik vagy sem.”

 

 

 

A próbák nagyon jó hangulatban telnek a színház falai közt, és ez is rendkívül fontos Kapitány Iván számára. „Azt szeretem, ha a filmkészítést és a színházat is játéknak tekintjük. Feszült hangulatban ez a munka nagyon terhes. Gyerekkorunkban is szerepjátékokat játszottunk, most ezt folytatjuk felnőttként, csak több lehetőséggel és kellékkel. Ha ebben rosszul érezzük magunkat, valamit nem csinálunk jól.”

 

Kié lesz végül a lakáskulcs, amiért megy a küzdelem? Kiderül a színház új, lendületes, mai formába öltöztetett vígjátékából. A titkok és bonyodalmak sűrűjében egy biztos: nevetésből nem lesz hiány!