Hírek
Lassan három hónap telt el a kecskeméti színházban a nemzeti minősítési cím átadása óta. Az elmúlt időszakról, tervekről és a közel jövőről beszélgettünk Cseke Péter igazgató úrral. Hogyan telt az elmúlt pár hónap?
Az ünnepélyes átadás óta öt bemutatónk volt, köztük az egyik az én rendezésem, a Ballada a 301-es parcella bolondjáról szóló példázat, jelenleg Az ember tragédiája „junior”-t próbálom, Hajdú Melindával és Koltai-Nagy Balázzsal a főszerepben, amelynek január 22-én tartjuk a premierjét, a magyar kultúra napján. Nemzeti színházunk első igazi bemutatója ez. Szimbolikus a mű, minden értelemben, a mi életünkben is: nagy nemzeti drámánk az újév első Nemzeti produkciójában kerül színre, ráadásul az ifjúság nyelvére fordítva. Színházi alkotóként nagyon is pezsgő volt az elmúlt időszak, és jelenleg is az. Ez lesz a következő állomás művészeti szinten, ugyanakkor színigazgatóként jóval előrébb kell járni, mint 2020 eleje, a tervezés és az intézmény jövőjét érintő döntések folyamatosak.
Összefonódik nevével Kecskemét, és az, hogy most már nemzeti színháza is lesz a Hírös Városnak. Hogyan éli ezt meg a mindennapokban?
Éppen a héten tartottunk egy évzáró társulati ülést, ahol idéztem, hogy: „A sikerekről beszélni kell, a sikert kötelező megünnepelni, a sikerekből kell építkezni.” Magam is így gondolom. Most jön a munka következő szakasza, a fejlődés újabb állomása. Ahogy Kecskemét is nagyvárossá vált, a színházunk is vidéki kiemelt színházból nemzetivé nőtte ki magát. Munkatársaimtól azt kértem: kezdjünk hát el úgy gondolkodni, hogy Nemzeti Színház vagyunk. Ezt mindenki saját területén fogalmazza meg. Mi az, amit én hozzá tudok tenni a Nemzeti létezéshez. Vagyis újratervezés következik. És ezentúl tegyünk meg mindent azért, hogy ne egy legyünk a Nemzeti Színházak közül, (ahogyan mi már nem egy voltunk a vidéki színházak listáján sem), hanem: A kecskeméti, úgyhogy ez legyen a célunk: A Kecskeméti Nemzeti! Egy nemzeti színház a város színháza is, gondoljunk csak bele a történelmünkbe, 1916 előtt Városi Színházként működött a teátrum, tehát továbbra is azt gondolom, hogy Kecskemét és a helyi színházba járó közönség lesz az igazi nyertese a címnek. Kollégáimmal tovább folytatjuk azt a megkezdett munkát, hogy a város kultúrája Kecskemét nevével az élen országos elismertséget szerezzen. Az előző évadban elkezdett imázst érintő építkezést szeretnénk elmélyíteni, a brandet magasabb szintre emelni, a nemzeti szót megtölteni a mi színházunkra jellemző tartalommal. Színházaknál – minősítésben - ez a legmagasabb elismerés.
Mit gondol, mit jelenthet a város számára az, hogy Kecskeméti Nemzeti Színháza lesz?
Abban biztos vagyok, hogy az utókornak már egy nemzeti színházat hagyunk itt a 123 éves történelem újabb állomásaként, és az is biztos, hogy nem mindegy, milyen névvel marad meg. A Katona József nevet nem szándékozunk elhagyni, hiszen a nagyszínház Kecskeméti Nemzeti Színház Katona József Színházaként működne továbbra is. Két másik játszóhelyünk is megkapná a nemzeti lehetőséget, hiszen a Kecskeméti Nemzeti Kelemen László Kamaraszínházaként, és Ruszt József Stúdió Színházként használnánk.
Prof. Dr. Kásler Miklós miniszter úr azt mondta, hogy: „A nemzeti cím a kormány elismerését fejezi ki, azért az alázatos és magas színvonalú munkáért, amit Kecskeméten végeznek”.
Ez a rang és elismerés segíthet a lokális értékeink megerősítésében, városi értelemben abszolút presztízsnövekedést mutat, és nem utolsó sorban a turisztikai szempontokat figyelembe véve is könnyebb megszólíthatóságot jelent. Így az ünnepek táján tekinthetjük ezt a társulat és a város közös, megtisztelő ajándékának is, ami közös örömre ad alkalmat. Szeretnénk, ha ez a jó hír mindenkihez elérne, és együtt ünnepelhetnénk majd az elkövetkezendő előadásokon, hiszen a Társasjáték csak így teljes.
Török Katalin
Összefonódik nevével Kecskemét, és az, hogy most már nemzeti színháza is lesz a Hírös Városnak. Hogyan éli ezt meg a mindennapokban?
Éppen a héten tartottunk egy évzáró társulati ülést, ahol idéztem, hogy: „A sikerekről beszélni kell, a sikert kötelező megünnepelni, a sikerekből kell építkezni.” Magam is így gondolom. Most jön a munka következő szakasza, a fejlődés újabb állomása. Ahogy Kecskemét is nagyvárossá vált, a színházunk is vidéki kiemelt színházból nemzetivé nőtte ki magát. Munkatársaimtól azt kértem: kezdjünk hát el úgy gondolkodni, hogy Nemzeti Színház vagyunk. Ezt mindenki saját területén fogalmazza meg. Mi az, amit én hozzá tudok tenni a Nemzeti létezéshez. Vagyis újratervezés következik. És ezentúl tegyünk meg mindent azért, hogy ne egy legyünk a Nemzeti Színházak közül, (ahogyan mi már nem egy voltunk a vidéki színházak listáján sem), hanem: A kecskeméti, úgyhogy ez legyen a célunk: A Kecskeméti Nemzeti! Egy nemzeti színház a város színháza is, gondoljunk csak bele a történelmünkbe, 1916 előtt Városi Színházként működött a teátrum, tehát továbbra is azt gondolom, hogy Kecskemét és a helyi színházba járó közönség lesz az igazi nyertese a címnek. Kollégáimmal tovább folytatjuk azt a megkezdett munkát, hogy a város kultúrája Kecskemét nevével az élen országos elismertséget szerezzen. Az előző évadban elkezdett imázst érintő építkezést szeretnénk elmélyíteni, a brandet magasabb szintre emelni, a nemzeti szót megtölteni a mi színházunkra jellemző tartalommal. Színházaknál – minősítésben - ez a legmagasabb elismerés.
Mit gondol, mit jelenthet a város számára az, hogy Kecskeméti Nemzeti Színháza lesz?
Abban biztos vagyok, hogy az utókornak már egy nemzeti színházat hagyunk itt a 123 éves történelem újabb állomásaként, és az is biztos, hogy nem mindegy, milyen névvel marad meg. A Katona József nevet nem szándékozunk elhagyni, hiszen a nagyszínház Kecskeméti Nemzeti Színház Katona József Színházaként működne továbbra is. Két másik játszóhelyünk is megkapná a nemzeti lehetőséget, hiszen a Kecskeméti Nemzeti Kelemen László Kamaraszínházaként, és Ruszt József Stúdió Színházként használnánk.
Prof. Dr. Kásler Miklós miniszter úr azt mondta, hogy: „A nemzeti cím a kormány elismerését fejezi ki, azért az alázatos és magas színvonalú munkáért, amit Kecskeméten végeznek”.
Ez a rang és elismerés segíthet a lokális értékeink megerősítésében, városi értelemben abszolút presztízsnövekedést mutat, és nem utolsó sorban a turisztikai szempontokat figyelembe véve is könnyebb megszólíthatóságot jelent. Így az ünnepek táján tekinthetjük ezt a társulat és a város közös, megtisztelő ajándékának is, ami közös örömre ad alkalmat. Szeretnénk, ha ez a jó hír mindenkihez elérne, és együtt ünnepelhetnénk majd az elkövetkezendő előadásokon, hiszen a Társasjáték csak így teljes.
Török Katalin
-
Művészek írták
Kurázsi mama – háborúink krónikája
A 2022-es Bakkhánsnők kapcsán írtam Terzopuloszról, a rendezőről: „Berlinben, Heiner Müller korszakos színházcsinálóval indult a 70-es években. Vele hozta létre 1994-ben a Nemzetközi Színházi Olimpiát, amit a tervek szerint jövőre Magyarország rendez meg. Terzopulosz mostani rendezése jó előjel.” Az általa keltett előérzet beteljesedett. 2024-ben Kurázsi mama is olyan nagyformátumú előadás, ami többet jelent önmagánál. Szegő György -
Művészek írták
Pinokkió
A Vígszínháznál mese-musicalben Presser Gábor-Sztevanovity Dusán 35 éve töretlen sikerű A padlás musicalje a mérce. És ezzel is konferálták fel most a Karácsony előtt műsorra tűzött Pinokkiót. Szegő György -
Művészek írták
Abszurd királyság
A Műcsarnok abban a reményben vette fel idei programjába az Übü király drámához köthető, élményszerű ugyanakkor informatív tárlatát, hogy az a kánont szélesíti és bizonnyal „művészetet művészettel csináló” kiállítás. Új kutatásokat prezentál: látványos módon.