A dán bölcselő, Kierkegaard nevezte az érzéki zsenialitás zeneszerzőjének Mozartot, s bár a kifejezést a Don Giovanni kapcsán használta, az érzéki zsenialitás a teljes életműre érvényes. Az Opera produkciójában frivol színpadi egységgé áll össze néhány kevéssé ismert Mozart-kompozíció: az énekesnők versengését karikírozó ifjúkori daljáték, A színigazgató, valamint az éjszaka jótékony leple alatt egymásra találó szerelmesek legsajátabb műfajának képviselője, a Hat noktürn. A későesti előadás 18 éven felülieknek szól, tekintettel arra, hogy az alkotók, Szarka János rendező és Menczel Róbert díszlet- és jelmeztervező a Mozart-zenében rejlő érzékiség maximális kibontására törekszenek. És ami az érzékiséget illeti: van mit kibontani Mozart zenéjéből, ezúttal Oberfrank Péter irányításával.

A stand-upcomedy világában és íróként is ismert Litkai Gergely által abszurd komédiává rajzolt történet akár egy mai szappanoperában is megállná a helyét: fiatal énekesek vetélkednek magánéleti félreértések és komikus szituációk közepette, miközben az örök kérdés is terítékre kerül: vajon a darab megrendelője – azaz a szponzor – mennyire szólhat bele a művészet magasztos kérdéseibe? A megrendelő végül dönt: Mozart Hat noktürnjének erotikus előadását kéri a társulattól – ez eredetileg egy dalciklus, amely szerelem hat stációját mutatja be –, a társulat pedig teljesíti a kívánságot az este második felében. Hat éjszaka története, hat háromszólamú dalban, miközben az énekesekhez két táncospár is csatlakozik.