„Alma és fája” – kiállítás Színházi Intézetben
Színházi metszéspontok
Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet legújabb vándorkiállítása az „Alma és fája” – színházi metszéspontok címmel november 23-án nyílik az Intézet Körtermében. Két külön egységből áll: az első Koós Zsófia (1916-1990) pályáját, a második Kós Károly (1883-1977) színházi világát mutatja be. A tárlat egésze a családi kapcsolatokon túlmutatva két művész életének egy sajátos vonulatát mutatja be, amely a Budai Nagy Antal kolozsvári bemutatójában fonódik össze. A darabnak Kós Károly egy személyben szerzője és színpadi látványának megálmodója, Koós Zsófia pedig szereplője.
Koós Zsófia pályája rendkívül szerteágazó. Színészi tehetsége, egyénisége, különleges kreativitása és pedagógusi munkája együttes ötvözetét próbáljuk nyomon követni a hiánypótló tárlaton.
„Több mint három évtizedes színészi pályát járt végig. Finom megoldások, pasztellszínek, átgondolt szerepépítkezés, az érzelmek halk, néha alig érzékelhető, de mégis folyamatos áradása jellemzik színészi egyéniségét. Szatmáron ívelt magasra pályája, ahol feljegyzésre érdemes színészi bravúrral két év alatt harmincnégy szerepet játszott el sikeresen. Az a típusú színész, akiről azt szokták mondani, hogy „légköre van ”atmoszférát teremt, egy képzelt világot varázsol valósággá.” (Méhes György) Ugyanakkor dinamizmusáról és egyéniségéről tanúskodik, hogy így jellemzi önmagát: „A hang és mozgás érdekelt nagyon, ha a fiúk – csak fiútestvéreim voltak – felmásztak a fa negyedik ágára, akkor nekem az ötödikre kellett mennem.”
„Kós Károly erdélyi polihisztor, építész, grafikus, kultúrtörténész, könyvkiadó, nyomdász, szerkesztő, politikus, tanár, szép- és szakíró. Mindig azzal foglalkozott, amivel úgy érezte, hogy népét és Erdélyt tudja szolgálni. Mindegyikben maradandót alkotott, annak ellenére, hogy a körülményei gyakran ez ellen dolgoztak.” Színházi tevékenysége sajátos és többrétegű ötvözete művészetének.
A két kiállítás együttesen az erdélyi művészet egy páratlan kettőséről, apa és lánya művészetének különbözőségéről és rokonságáról szól. Ugyanakkor megfogalmazza a dilemmát, a „művészi örökségének fény és árnyoldalát”, amit egy korszakot meghatározó művész tehetséges gyermeke érez.
A tárlaton látható lesz egy válogatás Kós Zsófia sajátkészítésű színpadi kellékeiből, portréja (Kovács Zoltán festőművész alkotása) valamint számos ritka kordokumentum.
A Kós Károly színházi világának bemutatásában különlegesség a Budai Nagy Antal rendezőpéldánya, valamint néhány Barna Elek grafika, amely a Vígszínház Erdélyi Ciklusának 1937-es próbáin készültek, de látható lesz színházi tárgyú kéziratos leveleinek egy része is.
Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet külön köszönettel tartozik Czeglédy Enikőnek, Koós Zsófia lányának és Kós Katalinnak, Kós Károly unokájának, valamint Salat-Zakariás Erzsébet archívumvezetőnek, Sárosi Isván képeslapgyűjtőnek, Sipos László festőművésznek a nyújtott szakmai segítségért és a rendelkezésre bocsájtott műtárgyakért.
Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet kiállítása több intézmény és a Kós család együttműködése révén jött létre az Nemzeti Kulturális Alap támogatásával.