„A Tóték… a magam szándéka szerint a kiszolgáltatottak tragikomédiája. (…) Kölcsönös függőségben élünk, egy személyben vagyunk zsarnokok és áldozatok." (Örkény István)

 „A megdarált húst összedolgozzuk tojással, tejbe áztatott zsömlével, sóval, borssal, és forró zsírban vagy olajban húspogácsákat sütünk belőle. Figyelem: Nekünk, emlősöknek nem mellékes kérdés, hogy mi daráljuk-e a húst, vagy bennünket darálnak-e meg.” (Örkény István: Fasírt)

Egy idilli hegyi faluban, Mátraszentannán a Tót családhoz egy nap az orosz fronton harcoló fiuk parancsnoka érkezik. A harctéri időszak az őrnagy idegzetét súlyosan roncsolta, ezért Tótéknál szeretné tölteni a szabadságát. Hogy az idő ne teljen haszontalanul, közös dobozolásra kényszeríti a családot. Tóték bízva abban, hogy – az őrnagy közbenjárásával – fiuk kedvezményekben részesül a fronton, éjjel-nappal dobozolnak. A Tót család lelkesedése hamar alábbhagy, és végül megölik a parancsnokot. Abszurd helyzet: később derül ki számukra, hogy mind az áldozathozatal, mind a gyilkosság hiábavaló volt, hiszen a falu postása nem kézbesítette ki időben a Tót fiú halálhíréről szóló levelet.

 „A Tóték… a magam szándéka szerint a kiszolgáltatottak tragikomédiája. (…) Kölcsönös függőségben élünk, egy személyben vagyunk zsarnokok és áldozatok. (…) Hitem szerint az Őrnagy és a Tűzoltóparancsnok valójában egy személy. Ahhoz persze, hogy ebből drámai mű lehessen, össze kellett szikráztatni a benne rejlő pólusokat… A mű azt kérdezi, hogy véges-e vagy végtelen az elnyomottak tűrőképessége, és azt válaszolja: van ennek is végpontja, amelyen túl béketűrésünk elfogy, és föllázadunk.” (Örkény István)