„Különben is, azért, aki ilyen helyekről akar leugrálni, az nem csak öngyilkossági szándéktól vezérelt, vagy hogy mondják, szuicidhajlamú, ez a magamutogatásról szól, ezt lássuk be, mert be lehet venni otthon a négy fal között 4 levél Xanaxot, rá két deci Metaxa, és az eredmény ugyanaz.”

Anci, a dúsgazdag influenszer elhatározza, hogy védőhálót húzat fel egy épület két emelete közé miután át kell élnie, hogy egy férfi pont akkor ugrik le az épület tetejéről, amikor ő az üzletéhez ér.

A történet fordított dramaturgiát alkalmazva megmutatja, hogyan jutott el Péter a végzetes rossz döntésig. Megismerjük a házasságát, a bátyjával való viszonyát, a munkahelyi gondjait. 

Voltak jelek, amiből észre vehette volna a környezete, mire készül Péter? Meg lehetett volna menteni? Van-e okunk boldogan élni, ha így veszítjük el egy szerettünket? Mi az egyéni felelősségünk? Hogy viszonyul az öngyilkossághoz a társadalom? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket tesz fel a Védőháló című előadás. Közös gondolkodásra, hív, de nem ad választ.

A szünet után, második felvonásként a nézők együtt gondolkodhatnak ezeken a nehéz kérdéseken az alkotókkal és feltehetik a saját kérdéseiket is Bérdi Márk szakpszichológusnak, aki az Alapítvány az Öngyilkosság Ellen kuratóriumi tagja, a téma szakértője. 

Az előadás célja, hogy egy művészi élmény apropóján párbeszédet indítson ebben a tabu témában. Ennyit biztosan tehetünk az öngyilkosság elleni küzdelemben. Hogy beszélünk róla, tájékozódunk, hogy mik a tévhitek, mik lehetnek a jelek, mit kellene tennünk, ha aggódunk valakiért vagy ha mi magunk vagyunk bajban és hogyan küzdjünk meg a szégyen, az önvád és a fájdalom érzéseivel, ha így veszítettünk el valakit.

Az előadás sok humorral oldja a feszültséget, és az este végén garantáltan könnyebb szívvel távoznak a nézők.

„Alberti Zsófi és Khaled-Abdo Szaida darabja elképesztően megkapó alkotás, mely az öngyilkosság személyes és társadalmi hatásait vizsgálja... Teszi mindezt kiváló humorral, életszaggal, precizitással és Móser Ádámmal, aki élőben zenél a drámához.” (Népszava)