„Nem tudod. Nem tudod. Az ember- figyelj, Eric, az ember azért akar társat magának, mert fél a sötétben. Fél egyedül. És akkor én rájövök, hogy akitől félek, pont azt sikerült ijedtemben kiválasztani magamnak. Az kódorgott évekig a lakásomban, és az feküdt az ágyamban, és figyelt engem álmomban, és az, amikor kiraktam végre, az osont éjjel az ablakom alatt. Én annyira féltem, hogy az eszemet vesztettem tőle, Eric. (...) Először azt hittem, hogy megőrültél, hogy megbuggyantál teljesen, Eric, elég félelmetes volt, amikor negyvenkét napon át minden nap küldtél egy lábtörlőt (...) nagyon későn esett le, hogy teljesen normális vagy, nem az a bajod neked, hogy nem vagy normális, hanem hogy gonosz vagy, Eric, gonosz vagy. Hogy gonosz vagy”.