Csehov mindenütt jelen van. A színpadokon. Itthon és külföldön. De a mindennapi dolgainkban kimondhatatlanul mindig jelen van. A sóvárgásban és az elvágyódásban. Az előadás azt a kérdést járja körül, hogy hogyan érdekelt a jelen idő egy olyan darabban, ami az időről szól. Milyen módon népesíti be a darab az időt és fordítva: az idő a darabot? Ironikus, hogy az idő felgyorsulása ellenére egyre kevesebb az időnk. Már arra sem szánunk időt, hogy a vonatállomáson várakozzunk, ha nem is másért, hát azért, hogy elnézzük, ahogy az élet elhalad mellettünk. Sóvárgunk, hogy legyen időnk és terünk, de közben állandóan elvágyódunk. Amíg néha egyszerűen elüldöznek. Pedig: „Nincs boldogság, sem itt, sem máshol.”

Darab a jelenidőről, amelynek időtartama igen rövid. Kevés szereplővel és még kevesebb színésszel. Egy darab, amelyik kiállja az idő próbáját. Ameddig el nem tűnünk