Arthur Miller drámájának hőse, Eddie nagyszerű fickó. Erős, kitartó, megbízható és erkölcsös férfi, aki szerény sora ellenére is igyekszik családjának tisztes megélhetést biztosítani. Mert a családját mindennél jobban szereti, mindenekelőtt lányaként nevelt unokahúgát, Catherine-t, aki ugyancsak rajong nevelőapjáért. A családi idillt két olasz rokon érkezése töri meg. Eddie a házába fogadja Marcót és Rodolphót, akik illegális bevándorlóként érkeznek Amerikába egy szebb élet reményében. A Catherine és Rodolpho között alakuló vonzalom Eddiet teljesen kifordítja önmagából. Önmaga előtt is vállalhatatlan szenvedélye unokahúga iránt vakká és süketté teszi a valóságra, tökéletesen elveszíti realitásérzékét. Pontosabban egy másik valóságot él meg; az ő számára a kedves, szelíd és mindig vidám Rodolpho veszedelmes fenevad, akit el kell pusztítani a szerettei védelmében. A fenyegetettség érzése, a félelem, hogy elveszíti azt, aki a legfontosabb számára szörnyű tettre ragadtatja; lábbal tiporja saját morális eszményeit.
Arthur Miller azt írja egy tanulmányában, hogy a színpad számára mindenekelőtt az indulat színtere. Ebben a darabban is az indulat, a szenvedély irányítja az eseményeket, s közben, akár egy görög tragédiában, már az elejétől kezdve tudjuk, érezzük, hogy Eddie bűnös szerelmével tragikus vétséget követett el, tehát sorsa megpecsételtetett.