Különösen jó érzés volt ide visszatérni, hiszen hét évvel ezelőtt játszottam itt a Balkán Kobra című előadásban, Katkó Ferenc rendezésében. Az egy nagyszerű produkció volt, és most jó volt újra látni az ismerős arcokat, visszatérni ebbe a városba, és úgy fesztiválozni, hogy közben egy kicsit otthon is érzem magam.
Most Erdman: Öngyilkos című drámájának egy egészen sajátos változatával érkeztünk.
Megpróbáltuk ezt a történetet egy kicsit Kárpátaljára hangolni. Tulajdonképpen hazavittük a darabot, majd onnan hoztuk vissza Magyarországra.
Fontos számunkra, hogy az előadásban valami megjelenjen abból a világból, amelyben mi élünk. A kárpátaljai nyelvi és kulturális sokszínűségből, abból a sajátos, kicsit balkáni hangulatból, ahogyan az ottani emberek szórakoznak, mulatnak, gyászolnak, ünnepelnek és szeretnek. Van ebben valami végtelenül szabad és szabálytalan, néha rendszertelennek tűnő, mégis valahogy mindig renddé összeálló világ.
Éppen ezért nagyon szeretnénk, ha egyszer ezt az előadást ténylegesen is hazavihetnénk Kárpátaljára. Jó lenne, ha ott is találkozhatna vele a közönség, hiszen sok szempontból a saját történetünket, a saját közegünket is beleépítettük.
A békéscsabai fesztiválon pedig jó érzés látni, hogy a közönség is kíváncsi ránk. Úgy tudom, az előadásunkra minden jegy elkelt, ami egy első alkalommal megrendezett fesztiválon nagyon jó eredmény.
Azt kívánom, hogy aki most eljön és megnézi az előadásunkat, az ne csak egy estére legyen kíváncsi ránk. Ha jövőre is meghívást kapunk, remélem, visszatérünk, és együtt ünnepelhetünk újra a békéscsabai közönséggel.