Tanya, hóesés, disznóvágás. A torról késnek a vendégek, helyettük furcsa vándorok érkeznek. A Gazda ingerült, a Szolga rohan, a Gazdáné türelmetlen, a Komaasszonyok káromkodnak, az Öregasszony útban van. Egyszer csak összetörik alatta egy szék… és aztán elszabadul a pokol. Remenyik Zsigmond népmesei figurákon, stilizált nyelvezeten és vígjátéki fordulatokon keresztül beszél bűnről és halálról.

„A Pokoli disznótor moralitás, társadalomkritikai mű, brutális komédia és misztikus mese egyszerre, horrorisztikus elemekkel. Morbiditás, mocsok és misztérium van benne. A húst megzabálják, a hús életre kel. A szerző és szövege szinte teljesen ismeretlen, Radnóti Zsuzsa adta évekkel ezelőtt a kezembe. Valahogy egyértelmű volt, hogy ezt a magyar drámairodalomban szokatlan expresszivitást még tovább kell fokoznunk zenével. A születő opera – talán nevezhetjük annak – a próbák alatt nyeri el végleges formáját, azaz lényegileg egy új művet hozunk létre együtt.” /Dömötör András/

„Keserves, bitang, rongy élet!...
anyós, rokon, mind csak féreg…
úgy eszi az ember máját,
mint a hugy rágja a trágyát…”

„Félek, gazduram!... Boszorkányok szombatja vagyon…”