Írások

Cassavetes az amerikai független film emblematikus alkotója: író, rendező, színész. Előbb filmre vitte a Premiert, az csak majd utólag öltött az „színház a színházban” formát.
A mű a színész-rendező házaspár, Gena Rowlands és John Cassavetes megélt élményanyagából dolgozik. Már John anyja – a görög származású Katherine Cassavetes – is színésznő volt. John fia, Nick és lánya, Zoé pedig rendezők lettek. Rowlands és az eggyel fölötte járó Cassavetes az 50-es években a New York-i American Academy of Dramatic Arts színiiskoláján találkoztak. Ennek campusa akkor éppen az illusztris Carnegie Hall volt. Hamarosan nem csak pár lettek, de munkatársak is. Rowlands a Cassavetes által művelt egyéni hangú filmvilág visszatérő főszereplője lett. Mondhatni Gena John múzsája volt.
A friss színpadi adaptációt, a magyarországi bemutatót Vörös Róbert és Forgách András írták. Myrtle Gordon „híres színésznő” a Premier főszereplője. Eszenyi Enikő játssza, aki rendelkezik gazdag színházi tapasztalatokkal és Rowlandshez mérhető tehetséggel. Ez a titka a pergő előadásnak, amelyben a főszereplőnőnek a lehető legkevesebb színészi eszközzel sikerül megfogalmaznia a színházról vallott autentikus, költői vallomását. A színház, mint színpadi téma a színésznek mindig csábítás. Eszenyi biztos ízléssel mozog a „hálás szerep” kínálta veszélyes terepén, pillanatnyi felesleget, üres manírt se épít a figurába. Ami persze Martin Čičvák, cseh vendégrendezőnek is a dicséretére válik.
A fent említett – megírt és in situ vígszínházi – kollégákkal Eszenyiék mesterien felépített jeleneteket kreálnak, de a legnagyobb tétje Myrtlenek Maurice-szal, a színpadi partnerrel és színészkollégával folytatott „meccsnek” van. A „próbák” pofozás-jelenetsora újabb és újabb meglepetésekkel válik a férfi-nő kapcsolatok civil és színházi szimbólumává. Ebben Eszenyi és a színészt játszó Hevér Gábor remekelnek. Több „felvonásban” töltik meg tartalommal a közhelyszámba menő teátrális fogalmat: a színház misztikumát.
Nemcsak a színpadra lépést megelőző néhány perc szolgál frenetikus humorral. Szarkasztikus közjáték a „halottlátó” – Hullan Zsuzsa – epizódja is. Nemcsak itt, az egész előadásban van jó adag önirónia, mi nézők gyakran jót derülhetünk.
A színház a színházban előadását jó tempóban rendezte meg Martin Čičvák. A díszletet Hans Hoffer, a jelmezt Pusztai Judit tervezték. A guruló – belső –színpad és a csiki csuki Szent István körúti vasfüggöny jelenetváltásai olajozottan működnek. Egyedül az egészestét betöltő stop-lámpás / lángoló álomautó tűnik feleslegesnek. A pesti, prágai és – a történetben – New York-i identitású stáb nagyon is egy nyelven beszél. Európai kulturális miliőből építkeznek és azt teremtik újjá: Óperencián innen és túl.