A műből most színpadi adaptáció készült az Óbudai Kulturális Központ, a FÜGE és az Orlai Produkciós Iroda együttműködésében. A duó drámában – amit novembertől a Jurányi Házban lehet látni - a női szerepet Péterfy Bori alakítja, akivel egyéb munkáiról és a készülő Borikönyvről is beszélgettünk.

Az írónő az író bátyád, Péterfy Gergely felesége. Beszélgettetek otthon arról, hogy a regényt színpadra lehetne vinni?
  –  Éva első regénye, az Egyasszony már évek óta nagy sikerrel megy Tenki Réka csodálatos előadásában. Az apád előtt ne vetkőzz megjelenése után nem sokkal hívott fel Éva, hogy azt szeretné, hogy Esztert én játsszam, van-e hozzá kedvem.  Az eredeti mű fikció, de az alapja valós. Éva hat interjút készített olyan emberekkel, akiket abuzáltak gyerekkorukban. Az ő történeteiket vitte bele a regényébe. Tehát minden, ami történik benne, az megtörtént valakivel. Ezért is olyan erős a hatása, engem is odavágott, mint mindenkit, aki ezt olvassa.

Két ember párhuzamos elbeszéléséből alakul a történet, az általad formált Eszter és a Pataki Ferenc által játszott nagyapa, Tatus is mondja a magáét. Időnként azonban belebeszéltek egymás monológjába.
  –  Egy regényt színpadra vinni nagy feladat. Teljesen más törvényszerűségei vannak a színháznak. Sűrítve és dramatizálva kell megmutatni a lényeget. Én több karaktert is felvillantok a Nagyapa életéből, folyamatosan változik a dinamika. Vannak olyan jelenetek, ahol sokkal nagyobb feszültséget lehet teremteni azzal, ha kilépünk a monológból, és dialóg kezdődik közöttünk. Így sokkal erősebben meg lehet mutatni azt az ördögi működést, hogyan manipulál egy felnőtt egy gyereket, hogy az észre se vegye, micsoda megbocsáthatatlan szörnyűséget követnek el ellene.

A színpadi változatot Tasnádi István írta, és ő is rendezte az előadást.
  –  Eredetileg úgy volt, hogy ő csak színpadra alkalmazta volna a szöveget, ahogyan az Egyasszonyt is, de annyira a hatása alá került, hogy nem akarta elengedni, és ő lett végül a rendező is. Egészen hihetetlenül harmonikus és elmélyült próbafolyamat volt. Tökéletes összhangban voltunk mind a hárman az első perctől az utolsóig, ami egy ilyen megrázó és felkavaró témájú előadásnál nagyon fontos. Tasit kezdőkoromtól ismerem, már a Krétakörben is rengeteget dolgoztunk. Aztán a Terápiát csináltuk, Tasi írta az én szálamat az HBO sorozatban, ami bizonyos szempontból hasonló a mostani szerepemhez. Tehát régóta ismerjük és értjük egymást a munkában.

Ez egy nagyon eszköztelen előadás. Ültök, esetleg felálltok, arrébb mentek két lépést, tehát alig történik valami ténylegesen a színpadon.
  –  Egy ilyen eszköztelen előadásban a finomságokat a néző nem látja, nem is gondolja, milyen borzasztóan fontos a rendező szeme. Sokat ötleteltünk, hogy hogyan jelenjenek meg a figuráink a színpadon, mígnem arra jutottunk, hogy ez a letisztult és teljesen egyszerű forma a legjobb.

Milyen színházi teendőid vannak mostanában?
  –  Az új rendeletek miatt szinte teljesen ellehetetlenültek a színházak, koncert már március óta nincs, leszámítva azt a párat, amire 500 fő alatti közönséggel lehetőség volt.  A Textúra, amit a Szépművészeti Múzeumban játszottunk, viszont megnézhető streamelt formában az e-Színházban egészen januárig. Az előadást Székely Kriszta rendezte, nagyon izgalmas összművészeti őrület. Kezdek próbálni az Átriumban egy darabot, ha minden igaz, de erről még nem beszélnék. Viszont remélem, hogy az új munka mellett a már műsoron lévő Yasmina Reza- darab, Az öldöklés istene előbb-utóbb színre kerül, a Covid miatt most nem megy. A Katonában A kaukázusi krétakört még nem újítottuk fel a Covid óta, talán februárban fogjuk játszani. Van egy izgalmas projekt még az életemben. Egy fiatal íróval, Tóth Júlia Évával és Strak Attila grafikussal készül a Borikönyv, egy trashbook az életemről, a munkáimról. A Scolar Kiadónál fog megjelenni, reméljük, jövő őszre.

Mit jelent az, hogy trash book? Ha egy az egyben lefordítom, akkor az ’szemét könyv’.
Olyan könyvet szeretnénk, amilyen én vagyok, és amit Dúró Dóra mindenképpen le akar darálni. Minden benne lesz, amit csinálok: a színészet, a rock and roll. Ez egy olyan könyv lesz, amilyen az életem – kaotikus és szabad, őszinte és vicces, sok fotóval.

A járványidőszakban megjelent egy új albumotok a Péterfy Bori & Love Banddel, aminek a címe: Szikra.
  –  Ha koncert nincs, legalább csináltunk egy nagyon jó lemezt. Általában sok szöveget írok, de erre még többet írtam, mert volt időm. Ez már mindenhol fent van a neten, egy szuper lyricvideó is készült hozzá. Életünk legsötétebb és szerintem legjobb lemeze.

Ami az írást illeti: nagyon komoly írócsapat vesz téged körül – anyai ágon Áprily Lajos és Jékely Zoltán a felmenőid. Lehet, hogy a gének jelentkeznek nálad is?
  –  Az első lemeznél az íráshoz még nem volt önbizalmam, aztán a második lemeztől kezdve – most már 12 éve – folyamatosan írok. Egyébként pont most olvastam, hogy egy új kutatás szerint a gének ezen a téren nem határoznak meg semmit… 

Melyik a fontosabb? A színészi vagy a zenész éned?
  –  Nem szeretnék választani, de a rock and rollnál nincs jobb, az nem kérdés. A világon a legjobb dolog a zenekar élén állni, ezt csak az tudja, aki megtapasztalta.