Kőszegi Ákos 1985-ben végzett a Színház és Filmművészeti Főiskolán Szirtes Tamás osztályában. A Pécsi, a Szegedi Nemzeti Színház, az Arizóna, a József Attila, a Radnóti, a Soproni Petőfi Színház és a legutóbbi tizenhét évben a Kecskeméti Katona József Színház tagja. A  2019/20-as színházi évadban a Vígszínházhoz szerződött.  Szerepelt többek között az Üvegtigris, a Kisváros, a Kossuthkifli és a Tóth János című filmekben.

Az egyik többet foglalkoztatott szinkronhang Magyarországon, mások mellett Tom Hanks állandó magyar hangja, de sokszor kölcsönzi a hangját Russell Crowe-nak és Colin Firth-nek is. Rádiós és televíziós csatornák állandó hangja. 2007-ben Jászai Mari-díjjal tüntették ki.

Az Illatszertár Sipos ura az utolsó kecskeméti szerepe ...
  – Erről a szerepről nekem Kiss Jenő jut az eszembe, akivel a kilencvenes évek elején, a József Attila Színházban, a Benedek Miklós rendezte Illatszertárban játszottam. Akkor még a Kádár urat. Kiss Jenő volt a számomra felejthetetlen Sipos úr. Most én is próbálok benne minden olyan dolgot megmutatni, ami az ő kitörölhetetlen alakítását idézi.

Azt az előadást  Benedek Miklós rendezte, akinek színházi világa jelentősen különbözik  Mohácsi János színházi világától…
  – Igen, mind a kettő nagyon érdekes próbafolyamatban született  a Mohácsi-testvérek,  István és János, egy zeneművet írt át ebből a László Miklós darabból. Némely jelenet mind egy komolyzenei szimfónia különböző hangszerekkel, ahol a különböző szólamok különböző dinamikában szólalnak meg egymás után, egymásba érve. Nagyon komplikálttá téve az egész előadást. De ettől válik az egész valami elképesztő fergeteggé.

Olyan sokféle szerepet játszott, drámait és komikusat….
– Szoktam is mondani, hogy én mindenevő vagyok. Mindenféle műfajban, mindenféle szerepben megmutatkoztam már.  Nagyon örülök annak, hogy ezt a szerepet megkaptam. Szeretném, ha Sipos úr úgy sikerülne,  mint Petronius a Caligula helytartójában.
Tudvalevő utolsó előadásom itt, Kecskeméten az Illatszertár. Tizenhét év után a Vígszínházhoz szerződtem.   Az évadom úgy telik,  hogy itt is vagyok és ott is vagyok. Itt két előadásban játszom. Bár a próbafolyamat nem engedi meg, hogy ezen morfondírozzak, de ha eszembe jut, hogy ez az utolsó bemutatóm, akkor elszorul a szívem. Itt az egyik legfontosabb szerepem a Caligula helytartója volt, amit Bagó Bertalan rendezett, az az előadás ihletett állapotban született olyan szerepformálási hévvel, ami csak ritkán adatik meg. Említhetném az ősszel bemutatott  Ballada a 301-es parcella bolondjáról című Schwajda György-darabot, amiben a címszerepet játszom- Elsöprő a siker, amit különlegesnek gondolok szerepeim sorában.

Önálló élete van Kőszegi Ákos hangjának szinkronhangként is.  Milyen feladat a színész számára a szinkronizálás?
– Azt gondolom, hogy  a szinkronizálást igazából csak színészek művelhetnék, mert ehhez is azonnali művészi felkészültség és kreativitás kell. A szinkronban nincs idő arra, hogy  foglalkozzunk hat hétig egy szereppel, vagy töprengeni azon, hogy hogyan szól ez vagy az a mondat. Ráadásul  a színész csak a hangján keresztül tudja eljuttatni az érzelmeit, az indulatait, amit a helyzet megkövetel. Én nagyon sokat tanultam a szinkronizálásból, amit hasznosítok a színpadon is.  Sokat tanultam a látott színészektől, és alkalmazom a színpadon a tőlük látott eszközöket, és nagyon fontosnak tartom  a szép és tiszta, érthető beszédet.

Mi volt az, ami szinkronizáló színészek közül önt ilyen kivételes helyzetbe hozta?
  – Először talán Tom Hanksot említeném 1993-ban. Akkor kölcsönöztem először a hangomat neki az Apollo 13 című filmben.  Ott választottak ki engem a magyar akkori fiatal színészek kínálatából castingon. Amerikában döntötték el, hogy ki alkalmas szerintük a szerepre. Ezután jött az egyik feladat  a másik után. Ma már  elmondhatom, hogy nincs olyan nap, hogy valamelyik tévécsatornán ne hallhatnák a hangomat. Nagyon büszke vagyok erre, mert olyan elődöket sikerült beérnem, mint Kránitz Lajos, Gruber Hugó, de Szabó Ottót is említhetném, vagy Juhász Jáccintot, vagy Szakácsi Sándort, akik legendákká váltak a szinkron műfajban. Én büszke vagyok arra, hogy sorozatok hoztak népszerűséget számomra.  Az utcán vagy a boltban, ha meghallják a hangomat, látom a csodálkozó tekintetet. Ez jólesik. Néha nem jut eszükbe a nevem, de akkor mondom, ha azt, hallja, hogy magyar hangja Kőszegi Ákos, akkor az én vagyok.