Írások

Kőszegi Ákos 1985-ben végzett a Színház és Filmművészeti Főiskolán Szirtes Tamás osztályában. A Pécsi, a Szegedi Nemzeti Színház, az Arizóna, a József Attila, a Radnóti, a Soproni Petőfi Színház és a legutóbbi tizenhét évben a Kecskeméti Katona József Színház tagja. A 2019/20-as színházi évadban a Vígszínházhoz szerződött. Szerepelt többek között az Üvegtigris, a Kisváros, a Kossuthkifli és a Tóth János című filmekben.
Az Illatszertár Sipos ura az utolsó kecskeméti szerepe ...
– Erről a szerepről nekem Kiss Jenő jut az eszembe, akivel a kilencvenes évek elején, a József Attila Színházban, a Benedek Miklós rendezte Illatszertárban játszottam. Akkor még a Kádár urat. Kiss Jenő volt a számomra felejthetetlen Sipos úr. Most én is próbálok benne minden olyan dolgot megmutatni, ami az ő kitörölhetetlen alakítását idézi.
Azt az előadást Benedek Miklós rendezte, akinek színházi világa jelentősen különbözik Mohácsi János színházi világától…
– Igen, mind a kettő nagyon érdekes próbafolyamatban született a Mohácsi-testvérek, István és János, egy zeneművet írt át ebből a László Miklós darabból. Némely jelenet mind egy komolyzenei szimfónia különböző hangszerekkel, ahol a különböző szólamok különböző dinamikában szólalnak meg egymás után, egymásba érve. Nagyon komplikálttá téve az egész előadást. De ettől válik az egész valami elképesztő fergeteggé.
– Szoktam is mondani, hogy én mindenevő vagyok. Mindenféle műfajban, mindenféle szerepben megmutatkoztam már. Nagyon örülök annak, hogy ezt a szerepet megkaptam. Szeretném, ha Sipos úr úgy sikerülne, mint Petronius a Caligula helytartójában.
Tudvalevő utolsó előadásom itt, Kecskeméten az Illatszertár. Tizenhét év után a Vígszínházhoz szerződtem. Az évadom úgy telik, hogy itt is vagyok és ott is vagyok. Itt két előadásban játszom. Bár a próbafolyamat nem engedi meg, hogy ezen morfondírozzak, de ha eszembe jut, hogy ez az utolsó bemutatóm, akkor elszorul a szívem. Itt az egyik legfontosabb szerepem a Caligula helytartója volt, amit Bagó Bertalan rendezett, az az előadás ihletett állapotban született olyan szerepformálási hévvel, ami csak ritkán adatik meg. Említhetném az ősszel bemutatott Ballada a 301-es parcella bolondjáról című Schwajda György-darabot, amiben a címszerepet játszom- Elsöprő a siker, amit különlegesnek gondolok szerepeim sorában.
Önálló élete van Kőszegi Ákos hangjának szinkronhangként is. Milyen feladat a színész számára a szinkronizálás?
– Azt gondolom, hogy a szinkronizálást igazából csak színészek művelhetnék, mert ehhez is azonnali művészi felkészültség és kreativitás kell. A szinkronban nincs idő arra, hogy foglalkozzunk hat hétig egy szereppel, vagy töprengeni azon, hogy hogyan szól ez vagy az a mondat. Ráadásul a színész csak a hangján keresztül tudja eljuttatni az érzelmeit, az indulatait, amit a helyzet megkövetel. Én nagyon sokat tanultam a szinkronizálásból, amit hasznosítok a színpadon is. Sokat tanultam a látott színészektől, és alkalmazom a színpadon a tőlük látott eszközöket, és nagyon fontosnak tartom a szép és tiszta, érthető beszédet.
– Először talán Tom Hanksot említeném 1993-ban. Akkor kölcsönöztem először a hangomat neki az Apollo 13 című filmben. Ott választottak ki engem a magyar akkori fiatal színészek kínálatából castingon. Amerikában döntötték el, hogy ki alkalmas szerintük a szerepre. Ezután jött az egyik feladat a másik után. Ma már elmondhatom, hogy nincs olyan nap, hogy valamelyik tévécsatornán ne hallhatnák a hangomat. Nagyon büszke vagyok erre, mert olyan elődöket sikerült beérnem, mint Kránitz Lajos, Gruber Hugó, de Szabó Ottót is említhetném, vagy Juhász Jáccintot, vagy Szakácsi Sándort, akik legendákká váltak a szinkron műfajban. Én büszke vagyok arra, hogy sorozatok hoztak népszerűséget számomra. Az utcán vagy a boltban, ha meghallják a hangomat, látom a csodálkozó tekintetet. Ez jólesik. Néha nem jut eszükbe a nevem, de akkor mondom, ha azt, hallja, hogy magyar hangja Kőszegi Ákos, akkor az én vagyok.