Végéhez közeledik Fesztbaum Béla stand-up estje, a Szülőfalum, Pest
Még kétszer látható Fesztbaum Béla egyszemélyes színháza, a Szülőfalum, Pest. Szeptember 11-én és október 9-én.
Molnár Ferenc hírlapi cikkeiből szerkesztette stand up estjét Fesztbaum. Ezek a publicisztikai írások pillanatfelvételek a nagyvárosról, annak jellemző alakjairól: újságírókról, hivatalnokokról, korrupt politikusokról, szépfiúkról, lipótvárosi zsúrok hangos közönségéről. No meg a pesti polgárról. Molnár Ferenc a lelkek és a sorsok megfigyelője volt. Élt benne egy leleplező hajlam is. Világféltő indulatait sokszor cinizmussal próbálta palástolni. Nem ment mindig.
Merészen fogalmazott, metszően okosan, gyakran mégis elérzékenyült, s költői mondatokba fojtotta közéleti kritikáit. Például az igazi bűnösökről, akik összekeverednek az ártatlanul bűnhődőkkel, akik „kihurcoltatnak az utcára az életük minden pechével együtt”. Azt is ő írta száz éve:
"Az ördög vigye el, csúnya pár esztendő ez itt mostanában. De hát majd csak vége lesz egyszer. Legföljebb nem mi érjük meg a végét, hanem a gyermekeink."
Árpád, elindítom a telefonon a rögzítést, kezdjük.
– Velem ilyen tekerős izével kellene felvenni ezt a beszélgetést, amivel Bartókék dolgoztak annak idején. A régmúltból maradtam itt, az passzolna hozzám.
László Béla neve több generáció számára összeforrt a szolnoki Szigligeti Színház előadásaival. Több mint ötvenöt éve dolgozik a színházi háttérben, világosítóként majd fővilágosítóként rendezők, színészek és nézők élményeit formálja láthatatlanul, mégis meghatározó módon.
Az 1980.X.11.-én megjelenő Film Színház Muzsika c. művészeti újság megírta, hogy lapzárta után adták át a Színikritikusok díját a Fészek Klubban. A különdíjat a Budapest-Orfeum három szereplője nyerte el: Benedek Miklós, Császár Angela, Szacsvay László.
Interjúk
Interjúk
Interjúk
