Az Elviszlek magammal legfrissebb epizódjából kiderül, hogy a Kossuth-díjas színművészt hogyan érintette, ha tragikus sorsú színész édesanyjához hasonlították, vagy épp az, amikor meglátta őt a tévében, és azt mondta, kicsit bizonytalanul: „nekem is van mamám!”

A szülői bűntudat nem ismeretlen jelenség Dorottya számára, hiszen művész szülők gyermekeként nevelkedett, és annak idején nagyon keveset látta az anyukáját, Dévai Kamillát és apukáját, Udvaros Béla rendezőt. Egy ma már 33 éves fiatalember édesanyjaként így emlékszik a nehéz időszakokra:

„Amikor forgatás van, akkor hetekig nem találkozik vele az ember, mert hajnalban elmegy, és éjszaka megy haza. Valahol van egy mama… és, ugye, azt tudjuk, hogy a papáknak sokkal könnyebben megbocsátanak a gyerekek, ha nincsenek ott esetleg, de a mama az legyen ott, pláne kicsi korban.” Amikor DTK megkérdezte: „És te meg tudsz magadnak bocsátani?” – Dorottya azt mondta: nem. Úgy érzi, nem volt elég erős ahhoz, hogy a szakmájáról lemondjon, de azt sem tudta elképzelni, hogy emiatt ne szülessen gyermeke, amikor vágyott rá.

Dorottya arról is mesélt a kocsiban, hogy élete egyik legnagyobb veszteségeként élte meg a Bárka Színház megszűnését:
„Amikor a Bárkát elveszítettük, mi, az alapító tagok, az olyan nagy csalódás volt, hogy tulajdonképpen máig nem tudtam elengedni. Mert azt hittem, hogy a szakma nagyon összefog majd értünk. És szomorúan tapasztaltam, hogy amint elszerződtünk, valakik leszerződtek a helyünkre. Ezt azóta is tapasztaltam, hogy amikor valamilyen közös ügyért, például a TAO témájában, ki kellene állnia a szakmának, akkor ez nem történik meg. A Bárkával én elveszítettem valami rózsaszín álmot. Felnőtté váltam.”

Dorottya azt is elárulta a műsorban, hogy valójában szerelmes Csehovba, a harminchárom éves kaszkadőr fiától pedig a mai napig megkérdezi, hogy evett-e rendesen… de csak azután, hogy végre bejutott az autóba, ami nem is volt olyan egyszerű. Hogy miért, az kiderül az Elviszlek magammal legújabb epizódjából