Elment az erdélyi magyar színjátszás egyik utolsó nagyasszonya, a legendás Székely Színház, majd a Marosvásárhelyi Állami Színház, később Marosvásárhelyi Nemzeti Színház kiemelkedő színésznője.
Mende Gaby, aktív pályája több mint öt évtizede alatt, férje a színházalapító Tompa Miklós rendezései mellett, olyan rendezők előadásaiban játszott, mint Szabó Ernő, Kovács György, Kőmíves Nagy Lajos, Harag György, Hunyadi András, Anatol Constantin, Kincses Elemér, Kovács Levente, Alexandre Colpacci, Kövesdy István vagy Bocsárdi László - és ez a névsor már önmagában a második világháború utáni erdélyi színháztörténet. Alakításai egy kiemelkedő pálya különböző színházi stílusokon és formákon átívelő kiemelkedő mérföldkövei.
Mende Gabyval először Kolozsváron találkoztam, ahol A játszma vége Nelljét játszotta, darabbeli fiaként Hamm szerepében fia, a borzongatóan szép előadást egyben rendező Tompa Gábor. Ezt követően újabb abszurdban, ugyancsak Gábor rendezésében, a Jaques vagy a behódolásban játszott ismét Kolozsváron. Mire én Marosvásárhelyre szerződtem, ő már visszavonult, ám - talán épp korábbi találkozásaink hatására is - ő számomra mindig ehhez a színházhoz tartozott. Ahogyan ezután is tartozni fog.
Árpád, elindítom a telefonon a rögzítést, kezdjük.
– Velem ilyen tekerős izével kellene felvenni ezt a beszélgetést, amivel Bartókék dolgoztak annak idején. A régmúltból maradtam itt, az passzolna hozzám.
László Béla neve több generáció számára összeforrt a szolnoki Szigligeti Színház előadásaival. Több mint ötvenöt éve dolgozik a színházi háttérben, világosítóként majd fővilágosítóként rendezők, színészek és nézők élményeit formálja láthatatlanul, mégis meghatározó módon.
Az 1980.X.11.-én megjelenő Film Színház Muzsika c. művészeti újság megírta, hogy lapzárta után adták át a Színikritikusok díját a Fészek Klubban. A különdíjat a Budapest-Orfeum három szereplője nyerte el: Benedek Miklós, Császár Angela, Szacsvay László.
Interjúk
Interjúk
Interjúk
