„Az ok, ami miatt a Szerelmes Shakespeare-t az irodalommal foglalkozó kutatók és kritikusok is élvezetesnek találják, nem más, mint hogy a narratíva nagyon öntudatosan játszik el azokkal az életrajzi fantáziákkal, amelyek az idők során Shakespeare köré épültek” –  vallja Adam Hooks, az Iowai Egyetem Angol Tanszékének docense. És ki ne ismerné ezeket a William Shakespeare-ről szóló történeteket, vagy legalább egy általa írt drámát? Elég, ha annyit mondunk: Rómeó és Júlia, máris mindenki idézi a legismertebb sorokat és maga előtt látja az ikonikus erkélyjelenetet. De azt elképzelte valaha bárki, hogyan születhettek meg ezek a drámairodalmunkat meghatározó történetek? 

Ezen gondolat mentén elindulva Tom Stoppard és Marc Norman forgatókönyvírók, majd nyomukban Lee Hall színpadi szerző egy olyan fikciót alkotott, amelyet a “hogyan született a Rómeó és Júlia” felvetés inspirált. A történet persze ennél jóval összetettebb: Shakespeare írói válságban szenved, de egy színháztulajdonos felbéreli, hogy írjon vígjátékot. Meghallgatást írnak ki, amelyre az irodalomkedvelő Viola de Lesseps férfinak öltözve megy el. Elsőként így, később pedig eredeti valójában is lenyűgözi Shakespeare-t, aki az iránta érzett szerelmétől inspirálva írja a darabot. Nem kell sok idő hozzá, hogy rájöjjön, Thomas Kent valójában Viola…

A történet kapcsán Szente Vajk, a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház főrendezője már az olvasópróbán hangsúlyozta: nagyon ritka az, hogy a huszonegyedik század határán ilyen remekművek születnek. Mint mondta, a Szerelmes Shakespeare egyrészt mesél egy olyan korról, amelyről mindannyiunknak, akik színházzal foglalkozunk, van egy-egy nosztalgikus élménye, másfelől pedig megmutatja, hogyan készült akkoriban egy színdarab, továbbá betekintést nyújt egy zseni agyába is.

Pataki András rendező is egyetért abban, hogy Shakespeare-t a világelsősége predesztinálja arra, hogy a közönség számára érdekessé váljon. „Az élete és a történetei a mai napig számos izgalmat hordoznak. Nem véletlenül mutat túl a századokon a Shakespeare-életmű jelentős része; még a ritkábban játszott darabjai is értéket és minőséget képviselnek.”

Akárcsak a Szerelmes Shakespeare, amely a rendező szerint azon túl, hogy fikció, játék azzal a képzettársítással, hogy a nagy szerző hogyan írhatta meg a művét. Ugyan biztos benne, hogy nem úgy, ahogyan a történet leírja, szerinte a mosolyfakasztás, a színházcsinálás gyötrelmei, egy adott kor színházi világának felvillantása mind célja és fontos momentuma a darabnak, amelyek azt is megmutatják, hogy a több száz évvel ezelőtti problémák és kérdések mai világunkban is jelen vannak. „Ez a fajta útonlét és színházcsinálás felvillant valamit a kulisszák mögül, ugyanakkor szórakoztató és elgondolkodtató is tud lenni” – foglalta össze Pataki András.

A kecskeméti előadás szerves részét képezi a zene, ám ezúttal a színészek nem fakadnak dalra: nem musicalről, hanem egy olyan prózai előadásról beszélünk, amelyben fontos alkotóelemek a dallamok. „Nagy boldogság, hogy Szemenyei János zenéjét használtuk az előadásban. Örülök, hogy a Kecskeméten szeretett színművész zenéje visszatalál ebbe a színházba, amelynek deszkáin ő annyi mindent elkövetett”– utalt a teátrum életében tizenkét évig aktív szerepet betöltő, de a tavalyi évadban távozó színművész pótolhatatlan jelenlétére a rendező.

Mint elmondta: az előadás hangulatában tükrözi Shakespeare korának világát, de nem törekedtek arra, hogy teljesen eredeti látványvilággal jelenjen meg. A jelmezek kapcsán a régi stílust megtartották, a tervező izgalmas ötlete nyomán azonban modern, új anyagokból készültek el.

A Lee Hall által, Tom Stoppard és Marc Norman forgatókönyve alapján született történetet Pataki András rengeteg szereplővel, énekkarral és tánckarral kiegészülve állította színpadra. Vendégszereplőként a darabban visszatért Vásári Mónika, akit az elmúlt egy év során több előadás kapcsán is megismerhetett már a társulat és a közönség, továbbá hosszú évek után újra színpadra állt Sára Bernadette is. A díszlettervező Tóth Kázmér, a jelmezek Szélyes Andrea munkáját dicsérik.

Az előadás április 5-étől látható a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház nagyszínpadán, a főszerepben Märcz Fruzsinával és Koltai-Nagy Balázzsal.