Őze Áront idézzük a darab kapcsán: "Mindenki cipeli magával a családi történeteket, a történeteken keresztül privát sorsokat és történelmi korszakokat is. Még akkor is viszi magával az ember ezeket, ha nem beszéltek minderről a családban. Az elhallgatott privát múltból adódó frusztráció megnehezíti az ember helyzetét a közösségekben, a társadalomban. Rombolja az egyént magát, rombolja a kapcsolatait is. Hiányzik az életének az alapköve ugyanis, az identitás. Az, hogy „ki vagyok én”. Ha erre a válasz mint az egyén építőköve hiányzik, nagyon könnyen tévutakra léphet az ember. Zalán Tibor művének főszereplője valahogy szinte megállítja az időt, hogy felfedezze – ha még nem késő –, mitől nem tud saját maga, egyedül továbblépni, mitől nincsen saját története, mitől nem képes változni, egyáltalán: kicsoda ő. Zalán Tibor különleges művében egy új utas és egy új holdvilág tűnik föl: a fantázia és a komoly játék keveredik a valósággal. A költészet olykor felemeli a drámát, miközben a szerző voltaképpen nagyon is reálisan arra keresi a választ: hogyan tudunk, vagy nem tudunk ma Magyarországon együtt élni. Nincs olyan pontja ennek a darabnak, amelyhez ne lenne bármelyik nézőnek köze majd. Ebben biztos vagyok."

Szeretettel várjuk Önöket, vigyázunk is Önökre.