Egy nővel akkor sem lehet így bánni, ha ránk töri az ajtót
F. Tóth Benedek írása Behavazva című előadásunkról az Indexen jelent meg.
A szertelen, túlmozgásos Judith szerepében Nagy-Kálózy Eszter látható, a mogorva és rendszerető, rigolyás Patrickot Schneider Zoltán alakítja. Megjelenésükben egymás tökéletes ellentétei. De ezt szigorúan csakis a sztereotípia mondathatja velünk. Az oktalan előítélet. Mert csak hisszük azt, hogy ami robusztus, az nem lehet gyöngéd, s hogy ami törékeny, az biztosan nem erős.
Őze Áron rendező nem is találhatott volna tökéletesebb színészeket Judith és Patrick szerepére. Annyira, de annyira ellentétpárnak akarjuk őket látni, a megtermett, mackós alkatú Patrickot, valamint a légies, éteri lényű Judithot, hogy már a darab elején kénytelenek vagyunk belátni: észak és dél, jobb és bal, pozitív és negatív nem ellentétpár, hanem a mindenség lényege. Összetartó erő.
Papp János sokszínű életébe, pályájába engedett betekintést az interjú során és a címben megfogalmazott bölcsességet engedelmével, ajánlom mindenkinek, magamnak is megfontolásra!
Először tehát erről a „kalandjáról” kérdeztem Kertész Pétert, aki ha jól számolom hivatalosan 60 esztendeje van a pályán, hiszen 1965-ben diplomázott, igaz, már főiskolásként is voltak sikerei.
Cseke Péter 18 éve vezeti a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színházat. Vallja, hogy egy színház akkor jó, ha úgy működik, mint egy könyvtár: mindenki megtalálja a kedvére valót.
Interjúk
Interjúk
Interjúk
