Egy nővel akkor sem lehet így bánni, ha ránk töri az ajtót
F. Tóth Benedek írása Behavazva című előadásunkról az Indexen jelent meg.
A szertelen, túlmozgásos Judith szerepében Nagy-Kálózy Eszter látható, a mogorva és rendszerető, rigolyás Patrickot Schneider Zoltán alakítja. Megjelenésükben egymás tökéletes ellentétei. De ezt szigorúan csakis a sztereotípia mondathatja velünk. Az oktalan előítélet. Mert csak hisszük azt, hogy ami robusztus, az nem lehet gyöngéd, s hogy ami törékeny, az biztosan nem erős.
Őze Áron rendező nem is találhatott volna tökéletesebb színészeket Judith és Patrick szerepére. Annyira, de annyira ellentétpárnak akarjuk őket látni, a megtermett, mackós alkatú Patrickot, valamint a légies, éteri lényű Judithot, hogy már a darab elején kénytelenek vagyunk belátni: észak és dél, jobb és bal, pozitív és negatív nem ellentétpár, hanem a mindenség lényege. Összetartó erő.
Árpád, elindítom a telefonon a rögzítést, kezdjük.
– Velem ilyen tekerős izével kellene felvenni ezt a beszélgetést, amivel Bartókék dolgoztak annak idején. A régmúltból maradtam itt, az passzolna hozzám.
László Béla neve több generáció számára összeforrt a szolnoki Szigligeti Színház előadásaival. Több mint ötvenöt éve dolgozik a színházi háttérben, világosítóként majd fővilágosítóként rendezők, színészek és nézők élményeit formálja láthatatlanul, mégis meghatározó módon.
Az 1980.X.11.-én megjelenő Film Színház Muzsika c. művészeti újság megírta, hogy lapzárta után adták át a Színikritikusok díját a Fészek Klubban. A különdíjat a Budapest-Orfeum három szereplője nyerte el: Benedek Miklós, Császár Angela, Szacsvay László.
Interjúk
Interjúk
Interjúk
