Hírek
Mi történik túl az Óperencián? Mi lesz az elfelejtett mesehősökkel? Hogy lesz operából mesejáték és fordítva? Ezen talányokra is fény derül március 27-én, a kecskeméti színház következő meseopera-bemutatóján. Addig is Csombor Teréz Katona József- és Aase-díjas színművészt kérdeztük a zenés-táncos gyermekelőadás részleteiről.
─ Januárban azt mondtad, nagyon várod a következő operamesét, de még semmit nem tudsz a szerepedről. Mi a helyzet most?
─ Remek a mese története, igen tanulságos, és nem csak a gyerekek, de a felnőttek számára is. Mozart operazenéi eleve élvezetesek, plusz közreműködnek a kiváló balettáncosaink, akik látványban gazdagítják az előadást. Ami a szerepemet illeti, nagyon tetszik, szinte csak magamat kell adnom. Egy feleséget alakítok, akinek a férje – Pál Attila – csak a számok világában él, és hirtelen arra vetemedik, hogy kidobálja a mesekönyveit. Ennek az lesz a következménye, hogy sorra eltűnnek a mesék hősei, meghalnak a valóságos emberek számára. Az én dolgom visszahozni a férjem életébe a játékosságot, a színes érzelmeket, a gyermeki látásmódot. Ez egyáltalán nem esik nehezemre, mivel magam is megmaradtam gyereknek. A mai napig képes vagyok sírni például a Walt Disney mesefilmeken.
─ Mi még a küldetésed a színpadon?
─ Miután találkozom az eltűnt mesehősökkel, feltett szándékom, hogy megmentsem őket az örök feledéstől. Ezért magam is belépek a képzelet világába, és elolvasok minden mesét, hogy újraéledhessenek a mesék szereplői. Mert ők azért vannak, hogy a már felnőtt gyerekek is tudjunk játszani, érezni, örülni a szépnek, a lelkesítő dolgoknak.
─ Egy hús-vér színésznek mennyire ellenfele a feledés?
─ Múlékony pálya a miénk. Budapesten mindig is nagyobb eséllyel rögzítették a színészek munkásságát, főleg, ha mozifilmben, tévéjátékban is játszottak. Vidéki színésznek ez kevésbé adatik meg, mi valóban csak a pillanatban, a jelenben bízhatunk. Ez persze bánt, de nem igazán foglalkozom vele.
─ Van kedvenc Mozart operád?
─ Hogyne, a Varázsfuvola.
─ Mennyire kihívás számodra operaáriát énekelni?
─ Természetesen kihívás és megtisztelő feladat. A hangi adottságaim remélem megvannak hozzá. Korábban az Éj királynőjének bosszúáriáját szerettem énekelni.
A Győri Nemzeti Színházban, fiatal koromban több komoly énekelni valóm akadt.
Pl. a Denevérben Adél szerepét játszottam. A mostani meseoperában a Don Giovanni operából egy „házastársi” duettet adunk elő Pál Attilával.
─ Az idei évadban négy új darabban játszol, és mindegyikben énekelsz. Ez örömteli a számodra?
─ Hogyne, hiszen szeretek énekelni. A négy új darab mellett játszottam még két, a múlt évadból műsoron maradt előadásban, illetve hamarosan elkezdjük próbálni a következő évad legelső zenés darabját. Van tehát munkám bőven, az idei évadban összesen hét darabot próbáltam, játszottam nagy örömmel.
Popovics Zsuzsanna
─ Remek a mese története, igen tanulságos, és nem csak a gyerekek, de a felnőttek számára is. Mozart operazenéi eleve élvezetesek, plusz közreműködnek a kiváló balettáncosaink, akik látványban gazdagítják az előadást. Ami a szerepemet illeti, nagyon tetszik, szinte csak magamat kell adnom. Egy feleséget alakítok, akinek a férje – Pál Attila – csak a számok világában él, és hirtelen arra vetemedik, hogy kidobálja a mesekönyveit. Ennek az lesz a következménye, hogy sorra eltűnnek a mesék hősei, meghalnak a valóságos emberek számára. Az én dolgom visszahozni a férjem életébe a játékosságot, a színes érzelmeket, a gyermeki látásmódot. Ez egyáltalán nem esik nehezemre, mivel magam is megmaradtam gyereknek. A mai napig képes vagyok sírni például a Walt Disney mesefilmeken.
─ Mi még a küldetésed a színpadon?
─ Miután találkozom az eltűnt mesehősökkel, feltett szándékom, hogy megmentsem őket az örök feledéstől. Ezért magam is belépek a képzelet világába, és elolvasok minden mesét, hogy újraéledhessenek a mesék szereplői. Mert ők azért vannak, hogy a már felnőtt gyerekek is tudjunk játszani, érezni, örülni a szépnek, a lelkesítő dolgoknak.
─ Egy hús-vér színésznek mennyire ellenfele a feledés?
─ Múlékony pálya a miénk. Budapesten mindig is nagyobb eséllyel rögzítették a színészek munkásságát, főleg, ha mozifilmben, tévéjátékban is játszottak. Vidéki színésznek ez kevésbé adatik meg, mi valóban csak a pillanatban, a jelenben bízhatunk. Ez persze bánt, de nem igazán foglalkozom vele.
─ Van kedvenc Mozart operád?
─ Hogyne, a Varázsfuvola.
─ Mennyire kihívás számodra operaáriát énekelni?
─ Természetesen kihívás és megtisztelő feladat. A hangi adottságaim remélem megvannak hozzá. Korábban az Éj királynőjének bosszúáriáját szerettem énekelni.
A Győri Nemzeti Színházban, fiatal koromban több komoly énekelni valóm akadt.
Pl. a Denevérben Adél szerepét játszottam. A mostani meseoperában a Don Giovanni operából egy „házastársi” duettet adunk elő Pál Attilával.
─ Az idei évadban négy új darabban játszol, és mindegyikben énekelsz. Ez örömteli a számodra?
─ Hogyne, hiszen szeretek énekelni. A négy új darab mellett játszottam még két, a múlt évadból műsoron maradt előadásban, illetve hamarosan elkezdjük próbálni a következő évad legelső zenés darabját. Van tehát munkám bőven, az idei évadban összesen hét darabot próbáltam, játszottam nagy örömmel.
Popovics Zsuzsanna
-
Művészek írták
Kurázsi mama – háborúink krónikája
A 2022-es Bakkhánsnők kapcsán írtam Terzopuloszról, a rendezőről: „Berlinben, Heiner Müller korszakos színházcsinálóval indult a 70-es években. Vele hozta létre 1994-ben a Nemzetközi Színházi Olimpiát, amit a tervek szerint jövőre Magyarország rendez meg. Terzopulosz mostani rendezése jó előjel.” Az általa keltett előérzet beteljesedett. 2024-ben Kurázsi mama is olyan nagyformátumú előadás, ami többet jelent önmagánál. Szegő György -
Művészek írták
Pinokkió
A Vígszínháznál mese-musicalben Presser Gábor-Sztevanovity Dusán 35 éve töretlen sikerű A padlás musicalje a mérce. És ezzel is konferálták fel most a Karácsony előtt műsorra tűzött Pinokkiót. Szegő György -
Művészek írták
Abszurd királyság
A Műcsarnok abban a reményben vette fel idei programjába az Übü király drámához köthető, élményszerű ugyanakkor informatív tárlatát, hogy az a kánont szélesíti és bizonnyal „művészetet művészettel csináló” kiállítás. Új kutatásokat prezentál: látványos módon.