Hírek
A teátrum legújabb zenés meséje, a Hamupipőke egy olyan történet, amin már számtalan generáció felnőtt. Ez a történet nem csupán egy árván maradt, kiszolgáltatott lányról szól, hanem a reményről, az igazság diadaláról és arról, hogy a jó mindig elnyeri méltó jutalmát.
A darab rendezője, Jankovics Anna szerint a gyerekelőadások műfaja kifejezetten nagy kihívás, mert ez a közönség a lehető legőszintébb. „Attól, hogy gyerekeknek játsszuk, egyáltalán nem könnyű műfaj. Ők a legőszintébb közönség: ha unatkoznak, azt egyáltalán nem leplezik. Ugyanúgy emberábrázolást kell mutatni nekik, nem kell nagyon elrajzoltan, leegyszerűsítve játszani” - emelte ki Jankovics Anna.
Éppen ezért a karakterek mögött valós emberi igazságoknak kell megszólalniuk. Még a gonosz mostoha esetében is fontos, hogy ne karikatúra legyen, hanem érthető, árnyalt figura. Ráadásul a mesedarabok feszes formája – a nagyjából egyórás játékidő – különleges koncentrációt igényel. Rövid időbe kell belesűríteni egy teljes történetet, emiatt nagyon aktívak, mozgalmasak a gyerekeknek szánt előadások.
Jankovics Anna elárulta, nagyon örült a feladatnak, amikor megtudta, hogy ő rendezheti a Hamupipőkét. Ismerte már Gimesi Dóra átiratát, amit izgalmas, korszerű szövegnek tart. „Ez a történet az ókori Egyiptomtól kezdve rengeteg változatban létezik. A Grimm testvérek verziójában egészen kegyetlen dolgokról olvashatunk, a Disney-feldolgozás sokkal mesésebb. Gimesi Dóra átiratának egyik legfontosabb újítása, hogy Hamupipőke nem pusztán áldozat. Nemcsak elszenvedi az eseményeket, hanem komoly jellemfejlődésen megy keresztül. Megtanul önmagáért kiállni. Nemcsak megtörténnek vele a dolgok, hanem a végén saját magának is köszönheti, hogy révbe ér. De a királyfi sem egy üres, idealizált figura. Neki is határozott személyisége van, és nagyon izgalmasan van kibontva a kapcsolatuk, sőt van benne egy kis csavar is.”
Ez az aktív, gondolkodó hősöket felvonultató mese nem csupán a gyerekekhez szól. A rendező szerint minden igazán jó gyerekelőadás a felnőttekhez is utat talál. „Az, hogy higgyünk abban, hogy jobbra fordulhat a sorsunk, és hogy mi is a kezünkbe vehetjük az irányítást, olyan üzenetek, amelyekből felnőttként is tudunk meríteni.”
Jankovics Anna édesanyaként már más szemmel figyeli a gyerekek reakcióit, bár – ahogy fogalmaz, a játékosság mindig is része volt az életének. „Szeretem hagyni, hogy a gyermeki énem előjöjjön. Csodálatos most már a kétéves kisfiamon is látni, hogy mennyire el tudnak vonatkoztatni a gyerekek a valóságtól, mennyivel elvontabban tudnak gondolkodni a felnőtteknél és micsoda fantáziájuk van.”
A fantázia, mint megküzdési stratégia a rendező számára kulcsmotívum. „Ez felnőttként is nagy segítség lehet. Amikor nehéz helyzetben vagyunk, sokszor az segít, ha visszatalálunk ahhoz a gyermeki énünkhöz, aki még tud játszani. A játék és a fantázia segítségével könnyebben felülemelkedhetünk a nehézségeken.”
A díszlet és a jelmezek is Matyi Ágota tervei alapján készültek. „Nem éreztük, hogy reális térbe kellene helyezni a történetet. A díszletelemeknek - a hullámoknak, az iránytűnek, az órának - inkább szimbolikus jelentősége van. A jelmezek pedig a klasszikus mesék varázslatos hangulatát hozzák el a teátrum színpadára.”
A zene szintén fontos szerepet kap az előadásban. Tarr Bernadett zeneszerző munkáját Nagy Nándor átiratai egészítik ki. „A zenék nagyon szépen viszik előre az előadást, és a színészek is gyönyörűen énekelnek. Nagyon jó csapat gyűlt össze ebben az előadásban. A próbák is nagyon jó hangulatban teltek és bízom benne, hogy az előadás igazi örömjáték lesz a színészek számára.”
A mese tanulsága egyszerű, mégis időtálló: a jó elnyeri jutalmát, és közben arra is emlékeztet, hogy nem kell mindenkinek egyformának lennie. „Hamupipőke története megmutatja, hogy érdemes kiállni önmagunkért, és fontos, hogy merjük felvállalni azt, akik vagyunk. Nem feltétlenül kell mindig beállni a sorba, és ugyanúgy gondolkodni, mint mások, hiszen mindenki a saját cipőjében járja az útját”- összegezte a darab üzenetét Jankovics Anna.
Hamupipőke sorsa a teátrum színpadán így válik többé egy klasszikus mesénél: történetté a bátorságról, az önazonosságról és arról, hogy a remény – egy kis fantáziával – valóban képes alakítani a sorsunkat.
-
Interjúk
A senki fája
Árpád, elindítom a telefonon a rögzítést, kezdjük.
– Velem ilyen tekerős izével kellene felvenni ezt a beszélgetést, amivel Bartókék dolgoztak annak idején. A régmúltból maradtam itt, az passzolna hozzám.Bérczes László -
Interjúk
Öt és fél évtized a fényben
László Béla neve több generáció számára összeforrt a szolnoki Szigligeti Színház előadásaival. Több mint ötvenöt éve dolgozik a színházi háttérben, világosítóként majd fővilágosítóként rendezők, színészek és nézők élményeit formálja láthatatlanul, mégis meghatározó módon. Váradi Nóra -
Interjúk
A Budapest- Orfeumtól a meglepetés vendégig
Az 1980.X.11.-én megjelenő Film Színház Muzsika c. művészeti újság megírta, hogy lapzárta után adták át a Színikritikusok díját a Fészek Klubban. A különdíjat a Budapest-Orfeum három szereplője nyerte el: Benedek Miklós, Császár Angela, Szacsvay László. Lovas Ildikó






















