Theater Online
spacer
spacer
Főoldal TESZT Temesvár Fórum Képügynökség Képeslap
  
spacer
Képgaléria Színházak Portré Hírek Írások Bemutatók Linkek
spacer
Születésnapos: Boér Ferenc, Katonka Zoltán, Márton László 2018. április 23., hétfő
spacer
Interjúk
Interjúk
A hét arca
Határtalanul
Ismeretlen ismerősök
A nemzet erdélyi színészei
Művészek írták
Beszámolók
2017. december 1.
A jó hang ma már kevés

Mi kell ahhoz, hogy szépen szóljon a kórus? Kiből lehet kórustag, mire kell felkészülnie annak, aki ezt a hivatást akarja választani? Strausz Kálmán összefoglalásából, aki már több mint négy évtizede irányít énekkarokat, jelenleg pedig a Honvéd Férfikar vezetője, kiderül, a jó hang ma már kevés, sokkal több képességre, tudásra van szüksége a jelentkezőknek. Éppen ezért is tervezi, kórusakadémiát szervez.

Az eltelt évtizedek alatt számos énekkart irányított, lassan már nyolc esztendeje vezeti a Honvéd Férfikart. Ön szerint milyen képességekkel kell rendelkeznie egy kórustagnak?
– Sok évvel ezelőtt elegendő volt az, ha valaki jó hanggal bírt, s aztán a többi tudnivalót megtanítottuk neki. Ennek a világnak azonban vége, ma, amikor egy énekkar felvételt hirdet, akkor olyan jelentkezőket vár, akik jól képzettek. Sajnos itthon az énekesképzés egyirányú, csak a szólistákra fókuszál. A világ másik részein, például Németországban jól ismerem a dortmundi Chorakademie-t, ahol az a cél, hogy az ott tanulók elsajátítsák a kórusrepertoárt, megtanuljanak mindent, amire egy énekkarban szükség lehet. Nálunk nagy gond, hogy nincs ilyen jellegű képzés, pedig szükség volna rá… S azoknak, akiket énektanszakra vesznek fel a Zeneakadémián, nem hinném, hogy minden vágyuk az, hogy kórusban folytassák.
Sőt, hozzá kell tegyem, aki oda jár, az a szabályozás szerint nem is énekelhet kórusban… Pedig az a véleményem, hogy az énekkarban éneklés megtanítja az együttesben való gondolkodást, s az operairodalom nemcsak áriákból, hanem nagyon sok együttesből is áll…  Jelenleg, ha valaki szólistaként szerez diplomát, akkor főszerepeket szeretne énekelni. Próbálkozik egy darabig szólistaként, s aztán, ha nem jár sikerrel, kiköt egy énekkarban. A koncertező, hivatásos együttesek közé tartozik többek között a Nemzeti Énekkar, a debreceni Kodály Kórus, az Operett énekkara, a nyíregyházi Cantemus, a Honvéd, s persze az Operaház is. Valamint a vidéki színházak, ahol akad operatagozat. S ha ez utóbbi együttesekbe szeretne valaki bekerülni, akkor vár rá a legösszetettebb feladat, hiszen nem a koncertpódiumon, hanem díszletek között, jelmezben, a szerepet kívülről megtanulva, koreográfiát követve kell előadnia a műveket.
 
Több éven keresztül irányította a dalszínház kórusait, s az operai előadásokban rendszeresen részt vesznek a Honvéd Férfikar művészei is. Hogyan látja, melyik feladatnak mik a nehézségei?
– A hangversenydobogón sem könnyű, mert bár igaz, nincsenek díszletek, jelmezek,viszont egyetlen eszközzel, az énekhanggal kell megformálni, kifejezni azokat a karaktereket, amelyek például egy oratóriumban megjelennek. A két pódium között van persze átjárás, s a tapasztalatom azt mutatja, a koncerténeklés nagyobb perfekciót, pontosabb előadásmódot követel, a színpadon időnként kompromisszumot kell kötni… Be kell valljam, korábban magam is azt gondoltam, ha valaki koncerten jól énekel, akkor ha felmegy a színpadra, azt is tudni fogja. Hát, kiderült, ez nincs így…  S persze, függetlenül attól, hogy valaki koncertkórusban vagy operaénekkarban énekel, a repertoárt is el kell sajátítani, ami a dalszínházban a koreográfia, jelmezek, rendezés miatt több időbe telik.
 
Több darabban, például az Aidában, a Bánk bánban, a Hugenottákban is fellépnek a Honvéd énekesei. Hamar megszokták, hogy nincs kotta, s különböző karaktereket kell alakítaniuk?  Önnek, mint kórusvezetőnek, mi jelentette, jelenti a felkészítésben a legnagyobb kihívást?
– A kotta nélküli éneklés nem könnyű dolog már önmagában sem, de egy színpadi előadásban ehhez társul a mozgás, ami a mai operajátszást tekintve egyre mozgalmasabb, nem elegendő csak a jó énekesi teljesítmény.
Aztán arra is fel kell lehetőleg készíteni az énekeseket, hogy nem a megszokott formációban, felállásban kell énekelni, hanem ahogy a drámai szituáció megkívánja. Ezért lehetőleg olyan biztonságot kell elérni az anyag ismeretében, hogy akár „fejen állva“ is működjön a dolog.

Visszatérve a Honvéd Férfikarra, egy új tagnak hogyan néznek ki az első hetei? Mennyi idő elteltével állíthatja be a koncertprodukcióikba? S mit jelent ma, a XXI. században kórustagnak lenni? MIlyen tudást vár el Ön egy kórusba jelentkező fiataltól?
– Először is kapkodja a fejét, mert annyi új hatás és információ éri. Elvárható, hogy a hangszere, azaz a hangja életkorának megfelelően a lehető legjobban legyen kiképezve, rendelkezzen megfelelő zenei stílusismeretekkel, kellő általános zenei és nem zenei műveltséggel, tudjon jól lapról olvasni kottát. Ha ezek megvannak, akkor elég gyorsan, 3-4 hét elteltével meg lehet próbálkozni a koncerten való énekléssel...

Mi minden kell ahhoz, hogy valaki szép, hosszú pályát járjon be, s ezt mivel tudja segíteni egy együttesvezető?
– Úgy terhelje az énekkart, hogy lebegjen a szeme előtt, hogy a hangnak hosszú évtizedekig intaktnak kell maradnia. Ezért biztosítani kell a hangképzést mindenki számára. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy egy hosszú pályát tudjon bejárni az énekművész egy kórusban.
Érdekes, hogy kóristákat kell nevelnie a fiatal énekesekből, közben pedig a Honvéd mindig is híres volt arról, hogy az énekkarából sok szólista került ki, hogy Gregor Józsefet, Ilosfalvy Róbertet, Réti Józsefet vagy Gulyás Dénest említsem. Ők mind-mind ennél az együttesnél kezdték a pályájukat…
– Így igaz, s ez is jelzi, hogy létezik fordított út is. Sokan itt sajátították el azokat az alapokat, amellyel aztán a szólistakarriert is felépíthették. Jó iskola egy kórus, sokmindenre megtanít, például arra, ki mennyit bír. Sokszor látok ugyanis fiatal szólistákat, akik olyan szerepeket is elvállalnak, amelyekkel néhány év alatt komoly károkat okoznak maguknak. MIndent megpróbálnak elénekelni, amit egy ideig bír is a torok, de aztán mindez megbosszulja magát… Utána pedig már nem nagyon vezet út még kórusba sem. Hiába gondolja azt valaki, hogyha szólistának már nem jó, azért énekkarba még felveszik… Nemrég meghallgatást hirdettünk a Honvédnál, huszonhárman jelentkeztek, s köztük több megfelelő énekes is akadt. Van tehát utánpótlás. Csak némi idő, mire tényleg mindenbe beilleszthető, teljes jogú tagjai lesznek az együttesnek.
 
Ezért is szeretne képzést…
– Régi vesszőparipám. Nem biztos, hogy én fogom megvalósítani, de elindítani talán igen. Korábban foglalkoztam már valamennyit képzéssel az általam alapított Budapesti Stúdió Kórusban is. Ebbe az együttesbe mindig találok olyan tehetséges énekeseket, akiket nem szívesen engednék el messzire. A kórusnál mindig akad feladat, s aztán a tehetségesek mehetnek tovább a profi társulatokba. Sokan jöttek közülük a Hondvédba is felvételizni, s a legjobbak közé tartoztak. A kórusakadémia egyelőre csak a fejemben létező terv, de úgy vélem, hogy a megvalósításához rendkívül alkalmas társulat a Honvéd. Szükség van ugyanis egy olyan műhelyre, ahol meg lehet kicsit hangilag is “izmosodni’, repertoárt építeni, s bele kóstolni abba, milyen a színpadon énekelni. Dortmundban 1400 tanulnak, gyerektől a felnőttig, s ott külön szak van még a koncert- és az operaénekeseknek is. Ugyanis különböző repertoárt tanítanak, s a végzősök ezzel a tudással mehetnek tovább az együttesekhez vagy valamelyik dalszínházba. Bele kellene nekünk is mielőbb kezdeni, amíg még késő nem lesz…

Réfi Zsuzsa
spacer
spacer
spacer
Főoldal Médiaajánlat Szolgáltatásaink Partnerek Impresszum Linkek
© 2018. - THEATER Online - theater.hu

A Theater Online megjelenését támogatja a