Theater Online
spacer
spacer
Főoldal TESZT Temesvár Fórum Képügynökség Képeslap
  
spacer
Képgaléria Színházak Portré Hírek Írások Bemutatók Linkek
spacer
Születésnapos: Mészáros Mihály, Sipos Imre 2017. november 20., hétfő
spacer
Interjúk
Interjúk
A hét arca
Határtalanul
Ismeretlen ismerősök
A nemzet erdélyi színészei
Művészek írták
Beszámolók
2017. szeptember 11.
„A minőség a legjobb befektetés”
Sümegi Eszter zenedrámákról, olasz szívről, s a felgyorsíthatatlan időről

Már százötvenszer ugrott le az Angyalvárról a világ különböző pontjain, de amikor két évvel ezelőtt élőben is meglátta a római épületet, elsírta magát. Könnyekig meghatja egy-egy szép zenei frázis is, ahogy szintén megsiratja azt, ha el kell búcsúznia egy repertoárján lévő, számára kedves nőalaktól.

Sümegi Eszter élvezi, hogy a pódiumon más bőrébe bújhat, hogy kisarkított élethelyzeteket élhet meg, s bár nagyon színes a repertoárja, úgy véli, olasz a szíve, a lelke. S mindig éppen abba a szerepbe szerelmes, amelyet életre kelt. Az énekesnővel, aki jövőre már negyedszázados operai jubileumát ünnepelheti, idei szezonjának izgalmas feladatairól, s persze az eddigi évtizedekről beszélgettünk.

Már az évadkezdése is különleges, hiszen szeptember 11-én Elza áriáit, s a Wesendonck-dalokat szólaltatja meg az Erkel Színházban, A profán Wagner című esten. A Lohengrinnel kezdte a zenedrámák sorát, s ma már Senta, Erzsébet, a Siegfried Brünnhildéje is szerepel a repertoárján. Egy olyan olasz lelkű szoprán, mint Ön, könnyen megszerette ezeket a műveket?
 – Nem teszek különbséget az olasz és a német darabok között, hiszen Wagner vagy Richard Strauss is csodálatos, felemelő zenét komponált. Magávalragadóak például a Wesendonck-dalok, amelyek hatalmas szerelemből születtek. Ezeket a kompozíciókat már többször előadtam, ez lesz azonban az első alkalom, hogy zenekarral is bemutathatom. Wagner hősnői izgalmas figurák, de persze nagyon stabil énektechnika, jó tüdő, s komoly állóképesség kell ahhoz, hogy az ember biztonsággal bújhasson a bőrükbe. Voltam egyébként már walkür is, Bob Wilson rendezésében Gerhildét keltettem életre. S amikor készülök egy-egy új szerepre, mindig az adott figurába szeretek bele. Minden nőalaknak, történetnek alaposan utánaolvasok, amikor például a Pillangókisasszonyt tanultam, akkor a 1900-as évek japán mindennapjaiban mélyedtem el.
Fotó: theater.hu – Ilovszky Béla
A szicíliai vecsernye
A kottát tanulmányozva felépítem a figurákat, s ütemről ütemre jönnek az érzelmek is. Wagner életéről, a műveiről szintén sokat olvastam, s bár most egy ideig nem éneklem a zenedrámáit. Azért nem hiányzik teljesen a szezonomból, hiszen a Wagner Társaság november végi beszélgetésén szó esik majd az általam megformált hősnőiről, de persze Verdit és az olasz repertoáromat sem hagyom ki. Mert azt azért el kell mondjam, ha egyetlen zenét vihetnék csak magammal egy lakatlan szigetre, az az Aida lenne. Azt az operát az elsőtől az utolsó taktusáig imádom, még a ‘riválisom’, Amneris áriáit is élvezettel hallgatom. Szóval, a szívem, a lelkem olasz.

A szezonja is Puccinivel folytatódik, hiszen ősszel Giorgetta-ként lép színpadra A köpenyben. Érdekes, hogy ezt a figurát először a Komische Operben keltette életre, még a pályája kezdetén. Mennyit változott az azóta eltelt évtizedek alatt a hősnője?
– Sokat. Az első években még azt éreztem, milyen jó lenne, ha el tudna szökni Luigival, ma pedig már inkább azt gondolom, szabadulnia kellene az uszályról, abból a borzalmas helyzetből, amelyben él… Ezt a szerepet sok helyen, Torontóban, Karlsruhéban is énekelhettem, s az eltelt időben sokat érett, mind figurában, mind hangilag. Az ember egyre bölcsebbé válik, de ehhez az kell, hogy az élete során megéljen különböző, érzelmi hullámvasutakat. Élvezem, hogy ennyiféle nőalak bőrébe belebújhatok, ajándék a sorstól. Az operai történetek szinte kivétel nélkül mind kisarkított, drámai  élethelyzetekről szólnak, de éppen ezért izgalmasak.
A rózsalovag

Visszatérve kedvencére az Aidára, mégsem vállalta sokáig…
– Kilenc évet vártam rá. A felkérések ellenére addig úgy éreztem, nem vagyok rá még elég érett, s én már az első fellépésen a legjobbat kívántam nyújtani. De szerencsére volt időm várni. Egyébként is, nekem mindig az éneklés öröme volt a fontos, s ezért nem is tudott megszédíteni egy-egy nem nekem való szerep, akármekkora gázsit is ígértek érte… Arra mondtam igent, amit teljes szívvel tudtam vállalni. Készülni, tanulni kell folyamatosan, mert nem jön magától a siker, s ha tetszést aratunk, akkor sem szabad elkényelmesednünk. Minden alkalommal, minden este meg kell küzdeni azért, hogy az ember megfeleljen a ‘főnökének’, a zeneszerzőnek. Én ma is egy évre előre beosztom az időmet. S megvan a magam metódusa: hétfőnként énektanár, hangképzés, keddtől a hétvégéig foglalkozom a darabokkal. Egy-egy új szerep tökéletes elsajítításához sok időre, bizony egy évre is szükség van. Sokszor olvasom a régi, legendás énekesek interjúit, visszaemlékezéseit, s azt látom, érdemes megfogadni a tanácsaikat. Ők még annak idején két esztendőt is szántak egy-egy darabra. Aggódva figyelem ezért ma a fiatalokat. Napjainkban ugyanis minden felgyorsult, viszont az éneklésre, a készülésre, a szerep elsajátítására szánt időn nem lehet spórolni… Sokan olyan feladatokat is vállalnak, amelyek még koraiak nekik, s abban bíznak, hogy megússzák, ők lesznek a kivételek. A testet azonban a végtelenségig nem lehet becsapni. Kíváncsi vagyok, hogy hány éves karriert tudnak majd magukénak… A kiváló teljesítményhez a szorgalom, az alázat mellett időre is szükség van. S a minőséget tartom a legjobb befektetésnek. Mert nemcsak azt eredményezi, hogy az embert visszahívják rangos dalszínházakba, hanem ezzel tudja megnyerni a műfajnak a közönséget is. 
A szicíliai vecsernye

Ezt meg tudja tanítani a növendékeinek is?
– Erre törekszem. Sokan jönnének, de magánúton csak három tanítvánnyal dolgozom, erre jut csupán időm. Ők ugyanis kicsit a fogadott ‘gyermekeim’, hiszen az énektanítás nem olyan mint egy matematikaóra, fontosak az érzelmek, a szeretet, a bizalom. Amikor az ember egy növendéknek igent mond, akkor vállalja, hogy megtanítja neki mindazt a műhelymunkát, ami ahhoz kell, hogy jó énekessé váljon. De ők hárman - látva a már negyedszázadosnál is hosszabb pályámat -, elhiszik nekem, hogy a felkészülési időt nem lehet elcsalni, s megváltoztatni a fiziológiát. A helyes éneklési technikát a testnek is el kell sajátítani, s ehhez évekre van szükség. Amikor Brünnhildét alakítottam, a beéneklésem részeként a Traviata koloratúráit is előadtam. Úgy véltem ugyanis, hogy ha ez megy, ha ’ fut’ a hangom, akkor jól csinálom. Erre a biztonságra kell törekedni, s nem törvényszerű, hogy Wagnerben tönkremenjen a hang… 

Csodálkozva láttam, hogy október közepén kortárs kompozíciókat is énekel, s a koncerttel a reformáció 500 évfordulója előtt tisztelegnek.
– Virág Emese, aki a hangverseny zongoristája, kért fel az estre. S azért is mondtam igent, mert magam is református vagyok, s nagyon szép zsoltárokra íródtak a kompozíciók. Először a szöveg ragadott magával, de aztán a zene is egyre jobban elvarázsolt, Fekete Gyula szép, lírai dalokat komponált. Most, hogy csak beszélek róla, már beleborzongok, elkönnyesedik a szemem… De így tudok csak énekelni, ennyi érzelemmel. Egyébként nagyon készülök egy másik hangversenyre is, Prunyi Ilonával Kodály- és Dohnányi-dalokat adunk elő a Müpában, novemberben.

Szép jubileumot ünnepelhet jövőre az Operaházban, s a szezonban új főszerep is vár Önre…
– Abigailbe szintén szerelmes lettem. A Nabucco ugyancsak olyan opera, amelyet az első hangtól az utolsóig élvezek. Nem könnyű szerep, ráadásul az első negatív hősnőm, de erre is megértem végre. Szintén izgalmas újdonság lesz számomra - ha koncertszerűen is - D’Albert A hegyek alján című operájának Mártája. Azt mondják rá, hogy ez a darab a német Tosca…  Puccini hősnőjeként pedig már százötvenszer szerepelhettem a világ jelentős színpadain.
Fotó: theater.hu – Ilovszky Béla
Lohengrin
Amikor két éve élőben is megláttam az Angyalvárat, amelynek tetejéről már annyiszor leugrottam, elsírtam magam. Ezek az érzelmek, ez a felfokozottság - s persze ennek a kordában tartása - is kell az énekesi léthez, ezt szintén meg kell tanulni és tovább kell tudni adni. Ha egyébként visszatekintek az elmúlt évtizedekre, azt látom, vigyázott rám az Isten, s a családom is. Mindig készen kell várni a szerencsét, s örülni annak, ami megadatott. Sosem képzeltem volna, hogy ilyen pályát járok be, hogy egyszer zenedrámákban lépek színpadra, pedig már zeneakadémistaként a tanárnőm, Ónody Márta már azt mondta: “Fiam, fogsz te Wagnereket énekelni, hallom a hangodban… “ S még jönnek az újabb és újabb művek, nőalakok…

Réfi Zsuzsa
Forrás: Fotók: theater.hu – Ilovszky Béla
spacer
spacer
spacer
Főoldal Médiaajánlat Szolgáltatásaink Partnerek Impresszum Linkek
© 2017. - THEATER Online - theater.hu

A Theater Online megjelenését támogatja a