Theater Online
spacer
spacer
Főoldal Fórum Képügynökség Képeslap
  
spacer
Képgaléria Színházak Portré Hírek Írások Bemutatók Linkek
spacer
2017. április 27., csütörtök
spacer
Művészek írták
Interjúk
A hét arca
Határtalanul
Ismeretlen ismerősök
A nemzet erdélyi színészei
Művészek írták
Beszámolók
2015. március 19.
A SzínészNő dicsérete
Molnár Ferenc: A testőr – Pesti Színház, 2015. március 7.

Gyakran mondják, írták, hogy A testőr Molnár Ferenc „leggyengébb darabja”. Színház soha ne válasszon rosszabbat – feleli erre a néző. A Vígszínházban egynéhányszor elővették már. Elsöprő siker volt mind. Én is láttam kamaszként Ruttkai Éva és Darvas Iván főszereplésével – 1966-ban. Ma akaratlanul is összevetem őket a mai két főszereplővel, Eszenyi Enikővel és Stohl Andrással.

Az eltelt majd ötven évben terveztem az előadáshoz díszletet Kecskeméten, volt társam színésznő. Mondhatom: Molnár Ferenc a színház „veséjébe látott”.
A mű alapvetően két helyszínes, lakás és színház, majd újra a lakás. Három felvonásban kell játszani, ehhez joggal ragaszkodik most Valló Péter rendező – még, ha ma ez nem is divat. A szünetekben kell oda-vissza varázsolni a díszletet, kb. 10-10 perc alatt. Ez nagy kihívás minden színházban. Épp így van az is, hogy Stohlnak féltékeny férjből át kell változnia „felismerhetetlen” csábítóvá. Át kell alakulnia és vissza. Ez színpadi archetípus, Molnár bele is írta művébe a Cosi fan Tutte ősi igazságát, tanulságát: mind ilyenek vagytok / ti vagytok mind ilyenek. Akkor is, ha álszőrzet, álruha a csalás játékos eszköze.
A nézők nagy része száztíz év alatt sem tanulta / unta meg a sztorit, szerencsére mindig belemegy a játékba. Ezért tartom jó döntésnek, hogy Stohlnak csak picit kell átváltoznia, így amikor a színésznőnek az a mentőötlete támad, hogy ő végig felismerte a csalót, nyíltan kétértelmű – már az első pillanattól. Mondhatnám úgy is, azért zseniális ez a jelenet, mert a mindenkori színésznők – az etalonként leszólt Sarah Bernhardtól a mai dívákig – semmit nem változtak. Egyik szebb, mint a másik, de A testőrben megvalósulhat, hogy 1966-ban Ruttkai Éva volt a legszebb asszony, ma pedig látjuk / átéljük, hogy – Eszenyi Enikő.


Hanem az előző században a férfiideál sokat veszített régi fényéből. Mindazt a mai „testőrnek” játékával érzékeltetni kell, amit a gender fordulat óta nemünk a zsigereibe voltunk kénytelenek beépíteni. Színésznek – hogy érdekes maradjon a figura – kötelező. Ha tudja, ha csak ösztönösen hozza, úgy is jó. Miről beszélek? Arról például, hogy anno a ’66-os előadásban Darvas Ivánt épp egy évvel korábban hozta Várkonyi (1946 után másodszor) a Vígszínházba. Azután, hogy Darvast 1956 után börtönbe zárták. A kritikust az ugyancsak meghurcolt Páger Antal játszotta akkor… Stohl ma – nem is kell folytatnom… A női szerepek a társadalom újabb és újabb egyensúly változásainak megfelelően merítenek gazdátlan férfijegyekből. A színész mestersége, a színpad ennek kísérleti Petri-csészéje.

A férfi-nő viszony azonban örök. Az ördög a részletekben azért csak ott marad. És ez most megbillenti a korábbi kánont: A testőrben nem a kettős szerep a tuti, hanem az Eszenyi Enikő által játszott modern, intelligens, vezetésre termett nőkarakter. Vannak, akik kárhoztatják az igazgató – nevezhetném ma színházi coach-nak is – szereplőválogatását, csak éppen most is a valóság pozitív előjelű, ami Eszenyit és az általa remekbe formált színésznőfigurát igazolja.
Olvastam, hogy amikor Várkonyi a darabot műsorra tűzte Ruttkaival és Darvassal, a bérletek száma 3000-rel megugrott. Az előadást hat év alatt 150-szer játszották, és a sorozat végére csaknem megduplázódott a bérletesek száma. Az előadás mai rendezője Valló Péter, azt nyilatkozta: „Várkonyi tökéletesen tudta, hogy a Vígszínház közönségének mettől meddig, milyen skálán kínálhat darabokat.

Most pedig látom, és – mint látványtervező – írtam is itt többször, hogy Eszenyi Enikő tudja, újítani kell, nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba. Miközben Molnár Ferenc társalgási drámáját újra elővették, a fentiekhez a külsőségeket is alaposan hozzáigazították. A vázolt világváltozáshoz illően konzekvens ez az átváltozás. A színészpár lakása egy mai loft, eklektikus, barátságos káosszal, intellektuális utalásokkal, színháztörténettel fűszerezve – a díszlettervező Cseh Renátó. Telitalálat a funkcionális lépcső, amely egyrészt a centrumban remek „antrékat” szolgál ki, másrészt baloldalt fenn, egy erkélyre vezet, ahonnan a „félrék” kiválóan működnek, és még egy képzeletbeli utcát is meg tud jeleníteni onnan a színésznő.
Ugyanez a lépcső változik át a színházi páholy feljárójává, ahol a páholyt ugyanabban a szembefordító pozícióban használják, mint az utcai erkélyt. Csak éppen szakrális változatban, mert a „színház templom”. És a Molnár által ide komponált szarkasztikus blaszfémia így remek piedesztált kaphat. Mert az építészeti részletek hangsúlyozottan „papírmasé” jellegűek, érzékeltetve az egész művet átszövő csalást és allúziót. Körülbelül ugyanez a termékeny eklektika jellemzi a régi-új ruhákat is – a jelmeztervező Pusztai Judit. Van egy slendrihán alap – ide tartozik a színész egyenruhája is – hogy amikor kell, annál intenzívebben felragyoghasson a SzínészNő.

És a gender évszázadáról mondottakat elismételhetem a kritikust játszó Kern András és a mamát alakító Vári Éva kettőséről is. A mama persze mindig hálás szerep volt – anno Sulyok Mária játszotta –, és most is visszahallani ezt a tapsrendben a Vári Éva meghajlását követő „záporesőben”. A mostani előadásban remekel a hitelezőt alakító Kerekes József – Egykor Miklósy Gyuri bácsi játszotta, aki kedvenc epizódszínészem volt azután. Dicsérnem kell a szobalányként Gilicze Mártát is. Különleges csapatjátékos feladat jut azoknak, akiknek egy mondatuk van a nagy előadásokban. A páholyosnőt játszó szépkorú színésznőket – a kritikák szerint – gyakran nyílt színen megtapsolták, amikor vége lett a jelenetüknek.
Szatmári Liza
Ez ilyen szerep, Szatmári Liza dolga ebben a felállásban sem kevés. Remekül helytáll. Hisz ő tanú: Szatmári Liza Ruttkai Éva barátnője volt. Őt idézi Hullan Zsuzsa (víg szín házon belül, 2012. ÍrásMűvek. 107. oldal), amikor Ljubimov csúnyát mondott neki: „Utána beszélgettünk, egyszer csak azt mondja Évi ’Holnapra megfájdul a derekam és már nem fogok tudni játszani’. Nem is játszotta többet a szerepet…” Sarah Bernhardtól Ruttkai Éváig impozáns láncolat – ellentétben a fanyalgással – nem éppen a legcsúnyább összemérési lehetőség. Eszenyi Enikő alakítása a Pestiben – gondolom – a jövőben korunk színházának hasonló fix mérőpontjává válik.

Szegő György
látványtervező
spacer
spacer
spacer
Főoldal Médiaajánlat Szolgáltatásaink Partnerek Impresszum Linkek
© 2017. - THEATER Online - theater.hu
Az oldalt támogatja az Informatikai és Hírközlési Minisztérium.
Szerverünk üzemeltetője és a Theater Online támogatója a GTS Hungary Távközlési Kft